Ezt nem hiszem el!!!
Csöndesen ballagtak vissza a szállodába. Mindannyian próbálták felfogni a történteket.
- Csajok! Nem iszunk meg egy teát? – kérdezte Lindsay, ahogy beértek a szállodába.
- De! Jó ötlet! – válaszolt Vanessa, majd megindultak a kávézó irányába
- Jézusom! Én ezt még mindig nem hiszem el! – mondta Barbie, miközben helyet foglaltak egy üres asztalnál
- Erre egyáltalán nem számítottam… – mondta Lindsay
- Hát, én sem! – helyeselt Vanessa – Még azt sem sikerült felfognom, hogy Valenciában vagyok, nemhogy azt, hogy találkoztam a kedvenc focistámmal az első napon.
- Mi az, hogy találkoztál? A lábát taperoltad!!! – vigyorgott Barbie
- Nem taperoltam, hanem masszíroztam…. – mosolygott Vanessa
- Kár, hogy el kellett mennie. – mondta Lindsay
- Igen, kár! – válaszolták a lányok
Fél nyolc körül tértek vissza a szobáikba. Az ajtók előtt még váltottak pár szót.
- Nem megyünk el valahová bulizni? – kérdezte Barbie
- Én hulla vagyok! Pihenni szeretnék, de ti menjetek nyugodtan! – mondta Vanessa
- Én is elég fáradt vagyok. – válaszolt nagyot ásítva Lindsay
- Oké. Akkor pihenjük ki magunkat, és majd holnap este elmegyünk valahová. – javasolta Barbie
- Rendben, ez jó ötlet! – helyeselt Lindsay
- Oké! – bólogatott Vanessa – Jó éjt lányok! Holnap reggel találkozunk!
- Jó éjt! – köszöntek el, majd mindenki visszatért a saját szobájába
Másnap kilenc óra körül kopogtattak Vanessa ajtaján.
- Szia Van! Jössz reggelizni? – kérdezte Lindsay
- Sziasztok! Persze, mehetünk!
Ismét a Rosa del Soro-ba mentek, de most a fiatal pincér helyett egy harmincas éveiben járó nő szolgálta ki őket.
- Na, ma hová megyünk? – kérdezte Vanessa
- Hát, ha már itt vagyunk, meg kéne nézni néhány nevezetességet. – javasolta Lindsay
- Oké, de előbb keressünk egy könyvesboltot, kell egy útikönyv. – mondta Barbie – Este pedig bulizni megyünk! – emlékeztette barátnőit
Reggeli után útra keltek.
Szerencsére a közelben volt egy könyvesbolt, valószínűleg a turisták számára, mert nagyrészt térképeket és útikönyveket árultak.
Vanessa vett egy nem túl vastag, de annál érdekesebb útikönyvet.
Ahogy kiléptek az utcára, belelapozott és megkereste a hozzájuk legközelebb lévő látnivalót.
- Hűha! Itt elég sok minden van! – lapozgatta a könyvet – Mivel kezdjünk?
- Mi van a legközelebb? – kérdezte Lindsay
- Legközelebb a Valenciai székesegyház van. – mondta Vanessa – Néhány utcányira található a főutcától.
- Oké, akkor menjünk oda. – mondta Barbie, és el is indultak.
Negyed óra volt odáig az út, majd egy órán át nézelődtek a gyönyörű épületben.
- Csajok, nem vagytok kíváncsiak egy kis tudományra? – kérdezte nevetve Vanessa
- Na, mit találtál? – kérdezte kíváncsian Lindsay
- Itt van a közelben a Museo de las Ciencas Principe Felipe, azaz a Tudományos Múzeum.
- Ugye most csak viccelsz? – kérdezte Barbie
- Nem! Azt írja a könyv, hogy ez egy tök jó, interaktív kiállítás. – válaszolta Vanessa
- Jól van, egye fene! Nézzük meg! – Vesztenivalónk nincs! – adta be a derekát végül Barbie
- Nagyon helyes! Induljunk! – adta ki az utasítást Lindsay
Úgy tíz percet kellett gyalogolniuk a lányoknak, mígnem elértek a hatalmas épülethez.
Délután egy óra is elmúlt, mire mindent végignéztek.
- Nem is volt ez olyan rossz! – vallotta be Barbie
- Na, ugye, megmondtam! – nevetett barátnőjén Vanessa
- Nincs kedvetek fagyizni egyet? – kérdezte Lindsay – Ott van a túloldalon egy cukrászda.
- De, ebben a melegben igazán jól esne. – válaszolta Vanessa
Átballagtak a túloldalra, és leültek egy árnyékos asztalhoz, majd tanulmányozni kezdték a választékot.
Kis idő múlva a pincér is megérkezett.
- Szép napot hölgyek! Mit hozhatok önöknek? – kérdezte udvariasan a férfi
- Én egy citrom-vanilia-tiramisu kelyhet szeretnék. – kezdte Lindsay
- Nekem egy csoki-eper- karamella kelyhet hozzon, legyen szíves. – mondta Barbie
- Én pedig egy tiramisu-őszibarack-eper kelyhet kérnék. – zárta a sort Vanessa
- Rendben. Mindjárt hozom. – válaszolta a pincér, majd magára hagyta a lányokat.
- Mesélj Barbie! Mi van veled meg Kennel? – érdeklődött Lindsay, amíg várták a hűsítő édességet.
- Köszi, jól megvagyunk! Minden rendben van közöttünk. – válaszolta a lány
- Nem haragudott azért, hogy nélküle jöttél el? – kérdezte Vanessa
- Hát, kicsit féltékeny volt. Megfogadtatta velem, hogy nem megyek bulizni, és hogy egy spanyol pasira sem nézek rá. – mondta nevetve Barbie
- Ne már!!! Ez komoly? Majd csukott szemmel fogsz közlekedni, vagy mi? – esett le az álla Lindsaynek
- Nyugi Linds, Ken nincs itt, és amennyiben ti sem köptök be, nem fogja megtudni, hogy mit csináltunk.
- Bennünk megbízhatsz, de ezt úgy is tudod. – mondta Vanessa
- Ohhh… köszönöm lányok! Imádlak benneteket! – mondta mosolyogva Barbie, majd az előttük elsétáló embereket, köztük a spanyol pasikat figyelték, mígnem megérkezett a frissítő finomság.
- Húúúú, csajok! Nézzetek oda! – mutatott fejével egy kisebb társaságra Lindsay
Az öt fiúból álló banda most érkezett a cukrászdába, és néhány asztallal arrább ültek le a lányoktól.
- Az a piros atlétás nem rossz! – mondta mosolyogva Barbie
- Tényleg nem, de a másik négy sem csúnya! – válaszolta Vanessa
- De nem ám! – helyeselt Lindsay
- Figyi! Nekem valahonnan nagyon ismerősnek tűnnek. – nézte meg őket jobban Vanessa – Na, jó, most vagy megint képzelődök, vagy azok ott tényleg Gerard Piqué, Jesus Navas, Fernando Llorente, Xavi Hernandez és Iker Casillas.
- Nem képzelődsz! Tényleg ők azok! – döbbent meg ismét Lindsay és Barbie egyszerre
- Hehhhh…. Jól álcázzák magukat! Alig ismertem meg őket mez nélkül. – mondta Barbie
- Igaz, de ahogy látom mások sem ismerték fel őket. Vagy errefelé ennyire mindennapos lenne, hogy feltűnnek itt-ott? – kérdezte tanácstalanul Lindsay
- Hát, én nem tudom, hogy mi van. De elég furcsa, hogy két nap alatt kétszer találkozunk a spanyol válogatott focistáival. – válaszolt Vanessa
- Ohhh… a fene, már mennek is. – nézett át a spanyolok asztalához Barbie
A focisták távozása után a lányok is visszaindultak a szállodába.
- Vajon este is találkozunk velük? – reménykedett Barbie
- Hát, nem hinném, hogy van akkora szerencsénk. – válaszolta Vanessa – Meg nem is hiszem, hogy szabad nekik bulizniuk, így a VB előtt.
- Tényleg, mi hová megyünk bulizni? – érdeklődött Lindsay
- Azt olvastam, hogy van itt valahol egy nagyon jó diszkó, a Pacha Valencia. Oda kéne menni! – mondta Barbie
- Oké! Megvacsizunk, pihenünk egy kicsit, elkészülünk és mehetünk. – mondta Lindsay
- Mikor indulunk? Úgy tíz körül? – kérdezte Vanessa
- Igen, majd tízkor elindulunk. – válaszolta Barbie, majd mindhárman visszatértek szobáikba
Hamar elérkezett a tíz óra. A lányok már hamarabb készen voltak, így addig elbeszélgették az időt.
Tíz órakor indultak el a Pacha-ba, ahol már szép számban akadtak bulizó fiatalok.
A lányok a bárpulthoz verekedték magukat, hogy italt rendeljenek. Érkezésük után nem sokkal három helyes spanyolra lettek figyelmesek,akik őket bámulták. Mindhárom fiú magas, izmos félisten volt.
Miután vették a bátorságot, odamentek a lányokhoz. A legidősebbnek tűnő srác szólította meg őket.
- Sziasztok! Meghívhatunk benneteket egy italra?
- Köszönjük, de épp most rendeltünk. – válaszolta Barbie
- Nem baj. Akkor majd a következőre. – folytatta a spanyol – De addig hagy mutatkozzunk be, engem Fabio Diaznak hívnak, ők pedig Tiago Morales és Antonio Lopez. – mutatta be barátait is
- Én Lindsay McGregor vagyok, ők pedig a barátnőim, Barbie Monroe és Vanessa Taylor.
- Esetleg lenne kedvetek beszélgetni egy kicsit? – kérdezte Tiago, és egy üres asztalhoz mutatott
- Szívesen! – válaszolta Barbie, majd mind a hatan leültek.
Fabio Vanessa mellé telepedett, Tiago Lindsay mellé ült, Antonio pedig Barbie mellett foglalt helyet.
- Ti nem idevalósinak tűntök. – állapította meg Antonio – Nyaralni jöttetek?
- Ezt már hallottuk! – nevetett Barbie – Igen, nyaralni jöttünk. – folytatta a lány
- Mikor jöttetek? És meddig lesztek itt? – érdeklődött Tiago
- Pénteken jöttünk, még csak két napja vagyunk itt. És úgy két-három hétig maradunk. – válaszolta Lindsay
- Hűha! Az jó! Esetleg lenne kedvetek máskor is találkozni velünk? – kérdezte Fabio
- Őőő… igen! Azt hiszem… szívesen! – válaszolta mosolyogva Vanessa
Az este hátralevő részét is a fiúkkal töltötték, majd két óra tájban visszamentek a szállodába.
- Jó volt ez a buli, nem? – kérdezte Vanessa a szobájuk elé érve
- De, jó volt! A fiúk is aranyosak voltak. – válaszolta Lindsay
- Igen, azok voltak! – ásította Barbie – Amúgy miután felkelünk, hová megyünk el?
- Elmehetnénk a Torres de Serranoshoz. – javasolta Vanessa – Ez az egyik megmaradt várkapuja Valenciának a kettő közül. Szerintem érdemes megnézni, képen nagyon szép.
- De az nem itt van. Ahhoz buszoznunk kell, nem? – kérdezte Lindsay
- De! Kb. egy órás az út, de vannak kifejezetten turistabuszok oda.
- Oké, menjünk, csak ne túl korán! – mondta Barbie álmosan
- Rendben, a délután kettő megfelel?
- Tökéletes! De most már menjünk aludni. – javasolta Lindsay
Majd búcsút intettek egymásnak, és aludni tértek.
Délután egy órakor a szálloda éttermében találkoztak, majd miután megebédeltek, elindultak az utazási irodához, ahol a kirándulást szervezték.
Fél négy is elmúlt, mire elindult a busz, tele mindenféle országból érkező turistával és egynéhány helyivel.
Kis idő múlva egy forgalmas autópályára értek, ahol már nagyobb tempóval mehettek, de nem tartott sokáig a „száguldás”. Egyre nagyobb kocsisort, és egyre lassabb tempót véltek felfedezni az utasok és velük együtt a lányok is.
- Vajon mi történhetett? Mi ez a sok autó előttünk? – kíváncsiskodott Lindsay
- Nem tudom, de biztos nem a Torres de Serranoshoz megy mindenki. – válaszolta Vanessa
- Lehet, hogy valami baleset történt! – találgatott Barbie – Autópályákon gyakran megesik.
Időközben a forgalom teljesen megállt, csak egy helyben vesztegelt a busz, és minden más jármű az autópálya ezen szakaszán.
Már vagy egy órája ácsorogtak az úton, mikor egy rendőr érkezett a buszhoz, váltott néhány szót a sofőrrel, majd továbbment a busz mögött álló autóhoz is.
Néhány percnyi várakozás után a busz megindult, de nem egyenesen tovább, hanem vissza, abba az irányba amerről jöttek.
- Na, ez jó! Itt ücsörgünk már mióta ezen a buszon. Kifizettük az utazási költséget és most meg megyünk vissza. – Méltatlankodott Lindsay
- Nem tudunk mit csinálni. Lehet, hogy még órákig le lesz zárva a z út. Ha visszamegyünk, legalább hasznosan el tudjuk tölteni az időt. – mondta Vanessa nyugtatólag
- Igen, ez igaz. Mondjuk, menjünk el moziba. – javasolta Barbie
- Jó, menjünk moziba! Van valami jó hely a városban? – egyezett bele Lindsay
- Igen, van a L’Hemisferic. Ez egy 3D-s IMAX mozi. Ennél jobbat nem is kereshetnénk. – válaszolta mosolyogva Vanessa
- Oké. Akkor már csak egy film kell. – zárta le a témát Barbie
