„… míg az egyikhez jó, a másikhoz mostoha.”
- Linds, ébresztő! Nem jössz reggelizni? – próbálta életre bírni barátnőjét Vanessa
- Mi? Már? – nyögte ki csukott szemmel a lány
- Igen, már! De ne is csodálkozz, így jár az, aki kettőkor esik vissza a szobájába. – nevetett Barbie
- Hallottatok?
- Hallottatok?
- Igen! Bár fogalmunk sincs, hogy mit csináltál kint olyan sokáig Daviddal.
- Daviddal?
- Igen, vagy nem vele voltál? – felelt Vanessa
- De, vele, d honnan tudtok róla? – kérdezte miközben felült az ágyon
- Keresett itt az éjszaka… Onnan gondoltuk.
- Jól van, menjetek le nyugodtan, mindjárt megyek én is. – terelte el a szót
Azzal a két lány kiment a szobából, Lindsay pedig visszahullott párnái közé.
Barbie és Vanessa a hotel éttermében ültek le reggelizni, mikor megpillantották Sergiot, aki feléjük tartott mosolyogva.
- Jó reggelt hölgyeim! Jól aludtatok?
- Jó reggelt! Jól, köszönjük, csak keveset. – válaszolt Vanessa – És te hogy aludtál? Minek köszönhető ez a jókedv?
- Én is jól aludtam, köszönöm. – mosolygott még mindig a védő – Jókedv?
- Igen, mióta ideértél, a mosoly le sem hervadt a szádról. – magyarázta a lány
- Két ilyen csinos lány társaságában nem lehet szomorú az ember!
- Jaj, ne már. – kezdett pirulni Barbie – Most komolyan?
- Komolyan mondtam. De amúgy nem tudom, örülök, hogy nyertünk, hogy egyre közelebb a kupa és… nem tudom, most ilyen kedvem van. Talán baj?
- Nem, dehogy. – szabadkozott Vanessa – Legalább ránk is ragad egy kis jókedv, így korán reggel.
- Tényleg, Lindsayt hol hagytátok?
- Linds valószínűleg még az ágyban van. – válaszolt Barbie – Próbáltuk lecsalogatni, de nem jártunk sikerrel ezek szerint.
- Nézzétek, mégis csak sikerült! – mutatott az ajtó felé Sergio, ahol Lindsay állt, hogy végigpásztázhassa tekintetével a termet
- Sziasztok! – köszöntötte a kis társaságot
- Szia Linds! Hát sikerült felkeni? – kérdezte Barbie
- Amint látod, igen. – mosolygott a lány – Bár nehezen, de itt vagyok. Na és a többiek?
- Jó kérdés. – válaszolta a védő – Lehet máshová mentek reggelizni vagy még alszanak.
- Lehetséges. – bólintott a lány – Tényleg, a gépünk mikor indul vissza?
- A tiétek úgy másfél óra múlva. – válaszolt Sergio
- A tiétek? – kérdezett vissza Barbie – Te nem jössz?
- De, majd megyek én is, csak a következővel. – magyarázta a focista – Még van egy kis dolgom itt. – mondta, miközben lopva Vanessára sandított
- Ja, értem. – bólintott Barbie – Akkor majdAA a szálláson találkozunk. Nekem még össze kell pakolnom.
- Rendben, menj csak.
- Csajok, ti nem jöttök?
- Én már összepakoltam, mielőtt lejöttünk. – válaszolta Vanessa
- Én meg ki sem pakoltam. – vigyorgott Lindsay – Csak a te szokásod az egész szobádat magaddal hozni.
- Jól van, na, ki tuja mikor mire van szüksége az embernek.
- Na, erre inkább nem mondok semmit! – nevetett Vanessa
- Ne is! – grimaszolt Barbie – Jobb lesz, ha felmegyek és összecsomagolok.
Miután Barbie elment, Sergio a két lánnyal a partyról kezdett beszélgetni.
- Minden rendben van a bulival kapcsolatban? – kérdezte Lindsay
- Igen, minden. – válaszolta a védő – A tortáért megyek én, amint elindultatok a reptérre, a DJ-nk is itt van már.
- A DJ? Ki ő és hol van? – kíváncsiskodott Vanessa
- Igen, már tegnap este is ott volt a meccsen, beszéltem is vele. – mosolygott a fiú – Itt van a szállodában, de hogy ki ő, azt nem árulom el.
- Ne már Sergi! Légy szíves… – könyörgött a barna hajú lány
- Nem-nem Van! Meglepetés lesz. Majd este megtudjátok.
- De nem nekünk van születésnapunk, nekünk nem kell meglepi.
- Sajnálom, akkor is csak este tudjátok meg.
- Gonosz vagy Sergio, nagyon gonosz! – kacagott a lány
- Tudom! – nevetett a fiú – Na, de visszatérve a tortára… azt hová vigyem?
- Szerintem egyenesen a Lesothóba vidd. Rakd be a hűtőbe, estig nem lesz baja. – mondta Vanessa
Miután mindent megbeszéltek, a lányok és Sergio is visszament a szobájába. A szálloda halljában gyülekezett a válogatott, majd mikor mindenki ott volt, felszálltak a csapatbuszra és a reptérre hajtottak.
Visszaérkezésük után mindenki lepakolt, majd a napjukat szabadon tölthették. A lányok visszamentek szobáikba, ahol pihentek egy kicsit.
Tíz óra felé Vanessa Lindsay ajtaján kopogott, ami hamarosan ki is tárult előtte.
- Szia Linds! Kezdődhet a hadművelet?
- Igen, felőlem kezdhetjük.
- Jól van, akkor én átmegyek Ceschez, hogy csalogassa el Barbiet. Addig te lemennél Davidhoz a csomagokért?
- Persze.
- Majd megcsörgetlek, ha elmentek Barbie-ék. Összeszedjük a többieket, akik segíteni akartak, és mehetünk díszíteni.
- Jól van, akkor addig maradjak Davidnál, amíg nem hívsz?
- Igen, ha nem probléma.
- Nem, dehogy. Megyek is.
- Szia Van! – nyitott ajtót a középpályás – Mennétek díszíteni?
- Igen. De te ráérsz most elvinni Barbiet valahová?
- Rá, persze, semmi dolgom.
- Sajnálom, hogy nem hagylak pihenni. Csak nem akarunk lebukni.
- Ugyan, nincs semmi baj. Én mondtam, hogy segítek. – mosolygott a focista. Hová szeretnéd, hogy vigyem?
- Ezt rád bízom. Üljetek be egy teára vagy kávéra, vagy amit szeretnél. Rád bízom.
- Jól van, és meddig tartsam fel?
- Csak egy fél órára, amíg oda viszünk mindent. Utána, ha keres, próbáld meg nem utánunk engedni őt kérlek.
- Igyekszem, itt tartani. – nevetett a fiú
- Köszönöm Cesc! Jövök neked egyel.
- Igazán nincs mit! Barbie igazán jó társaság.
- Ennek örülök. Jah, és megkérhetnélek arra, hogy ha elindultatok csörgess meg?
- Persze, hozom a kabátom, és mehetünk is.
- Szia kicsim! – mosolygott az ajtóban állva David – Gyere be! – invitálta Lindsayt
A lány belépett az ajtón, David becsukta mögötte, szorosan átölelte a lányt és újra megcsókolta őt.
- Kérlek, mond azt, hogy amit estem mondtál, azt nem csak álmodtam. – nézett mélyen a fiú szemébe Lindsay
- Nem, nem álmodtad. Minden szó igaz és valóságos volt. De ha nem hiszed, bebizonyítom. – azzal ajkait újra a lány ajkaira tapasztotta – Szeretlek Lindsay McGregor! Most már elhiszed?
- Van más választásom? – mosolygott a masszőrlány
- Nincs! – nevetett a focista
- Jól van, akkor elhiszem. – bólintott a lány – De most azért jöttem, hogy elvigyem a dekorációt. Hová rejtetted?
- Indultok díszíteni? Akkor megyek én is. A díszek itt vannak a szekrényben. – mutatott a mellette álló bútorra, majd a csomagokat kipakolta az ágyra – Menjünk is?
- Öhm… meg kell várnunk, míg Vanessa hív. Cesc elviszi valahová Barbiet, hogy nyugodtan el tudjunk menni.
- Jól van, akkor addig ülj le te is. Várjuk Van hívását.
- Szia Barbie. Mi újság? – állt Cesc a szőke lány ajtajában
- Cesc, valami baj van? – lepődött meg a focista látogatásán
- Nem, semmi baj nincs. Csak azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem sétálni?
- Ohh… van, persze. – bólintott a lány – De miért nem pihensz inkább?
- Nem szeretek állandóan egyedül lenni a szobában. Sokkal jobban kikapcsol és pihentet, ha valakivel beszélhetek valami olyanról, aminek nincs köze a focihoz.
- Áhh… értem. Rendben, akkor menjünk. Mindjárt hozom a kabátom.
Miután Barbie és a középpályás elindultak, megcsörrent Vanessa telefonja, aki épp Ikerrel beszélgetett. A lány felhívta barátnőjét, hogy elindulhatnak Daviddal a csomagokkal.
A hálóőr és a barna lány útközben összeszedték a többieket. David és Lindsay már az ajtó előtt várta a többieket szatyrokkal felszerelkezve.
Iker átvette a lánytól a csomagokat, hogy ne ő cipekedjen, majd elindultak a Lesothóhoz.
Sergio az ajtó előtt várta a kis csapatot a bár kulcsaival a kezében.
- Csak hogy ideértetek. – mondta mikor megérkezett a kis társaság – Azt hittem már nem is jöttök.
- Jaj Sergi, nem olyan egyszerű Barbiet leszerelni. – mondta Vanessa – De ideértünk, ez a lényeg.
- Igen, így van. – bólintott a fiú – Gyertek, már miénk a hely, a kulcsok nálam vannak. Kezdhetünk díszíteni.
Sergio kinyitotta a két lány előtt az ajtót, majd beengedte a csomagokkal megrakodott Ikert, Davidot és Xavit, végül pedig ő is bement.
A fiúk egy üres asztalra pakolták a szatyrokat, a lányok pedig kipakolták azok tartalmát.
Míg Vanessa és Lindsay alaposan körülnézett a teremben, a négy fiú leült egy asztalhoz és várták az utasításokat.
- Vanessa! – kiáltott a bárpultnál álló lányhoz a védő – A tulaj azt mondta, van lent a pincében héliumos palack. Ha kell, felhozhatjuk, úgy könnyebb lesz a lufikat felfújni.
- Jól van, akkor hozzátok fel. – válaszolta a lány, majd felrakjuk őket valahova
Sergio és Xavi lementek a pincébe, majd néhány perc múlva egy jókora kék palackkal tértek vissza.
- csajok, kezdhetjük fújni a lufikat? – kérdezte David
- Kezdhetitek! – bólintott Lindsay – Addig mi feltesszük a szalagot.
- Hé, Linds, te állj fel arra az asztalra, én felmászom erre, és kössük a két csőhöz a sarkait. – adta ki az utasításokat Vanessa
- Oké, helyeselt a másik lány, miközben előkereste a „Happy Birthday” feliratú szalagot
- Lányok, le ne essetek onnan. Ne rakjuk fel inkább mi? – aggodalmaskodott Xavi
- Nem kell. Csak nem esünk le. – mondta Vanessa, miközben már lábujjhegyen próbálta elérni a csövet,a hová a szalagot szánta
A két lány sikeresen rögzítette a köszöntő szalagot, míg a négy fiú fújta a lufikat.
- Linds, Vani, ti már próbáltátok milyen a hangotok héliummal? – kérdezte nyávogó hangon Iker
- Nem, még nem. – válaszolta Lindsay
- Akkor épp itt az ideje. – cincogta Sergio
- Te jó ég! Én azt hittem ti már felnőttetek. – nevetett Vanessa – De úgy látom nem.
- Jaj, ne már Vani. Mi rossz van ebben? – csodálkozott a kapus immár saját hangján
- Vani? – lepődött meg a lány – Amúgy egyáltalán nem mondtam, hogy rossz lenne, csak mi már kinőttünk belőle.
- Ohh… sajnálom. Nem szereted a Vanit? Akkor legyen Van vagy Vanessa? – mosolygott a hálóőr – De amúgy is, ha jól tudom, mindannyian idősebbek vagyunk nálatok, szóval egyáltalán nem nőttetek ki ti sem ebből.
- Nem-nem, szeretem a Vanit is, csak nem sokan szólítanak így, leginkább csak a szüleim otthon, és néhány barátnőm. De ha neked így tetszik, szólíts így. – mosolygott a barna lány – Ami pedig azt illeti, arra már rájöttem, hogy a spanyolok későn érő típusok. Ez azt jelenti, hogy bár ti idősebbek vagytok nálunk, mi mégis érettebbek vagyunk, mivel nem csörgedezik spanyol vér az ereinkben. – nevetett Vanessa
- Igen, ez így igaz. – kacagott Lindsay is, miközben egy lufit próbált megkötözni
- Tudjátok mit? Inkább folytassuk a díszítést, mert magától sosem lesz kész. – zárta le a „vitát” David
- Helyes! – bólintott a szőke lány
Az idő múlásával egyre több színes lufi lebegett a plafonon és egyre kevesebb feküdt az asztalon. A hat fiatal bőszen aggatta a kellékeket.
- Szia kicsim! – köszöntötte csókkal Nando Vanessát – Beszélhetnénk?
- Nem érne rá később? Még rengeteg dolgunk van. Kérlek, inkább segíts azt az asztalt arrébb rakni, hogy elég nagy tánctér legyen.
- Fontos lenne… – folytatta a fiú, de mire megfordult, a lány már eltűnt
Miután teljesen elkészültek a díszítéssel, a kis csapat visszatért a szállásra ebédelni, majd onnan a szobájukba pihenni.
