Un sueno en realidad - Álomból valóság

Másnap reggel mindenki korán kelt, hisz aznap este Németország csapatával kellett szembenézniük.
Szinte mindenki egyszerre érkezett az étkezőhöz. Lindsay, Barbie, David, Cesc, Nando és Sergio megdöbbenve látták, hogy asztaluknál már ül valaki. A kölyökképű csatár volt a legkevésbé meglepett, titkon remélte, hogy az előző este után visszaáll a régi rend.
Miután felvették reggeljüket, letelepedtek az asztalhoz, ahol Vanessa várta őket.
- Már azt hittem nem értek le soha! – mosolygott a lány.
- A régi Vanessa! – kiáltott fel Barbie, majd Lindsayel karöltve a lány nyakába ugrottak.
- Nem tudom mi történhetett, de örülök, hogy újra itt vagy – mondta Cesc, majd egy puszit nyomott a lány arcára, hasonlóképpen ezután David és Sergio is.
- Egy kis veszekedésre, és egy kiadós beszélgetésre volt szükségünk – nézett Nandora. – Tisztáztuk a dolgokat.
- Örülünk, hogy itt vagy újra – mondta Lindsay boldogan.
- Én is – mosolygott a barna lány. – Annyira hiányoztatok mindannyian.

Ahogy írtam, tegnap, megosztom veletek első novellámat. Hogy kicsit izgalmasabb legyen, nem teszem fel egyszerre az egészet, csak szép lassan, részletenként, néhány nap múlva felkerül az egész. Jó olvasást!

Új élet vár

-         … na és mi lesz Emmával? – hallottam, ahogy anya szinte kiabálva vágja apám fejéhez a kérdést.

-         Vele majd vacsora után beszélek – sóhajtott mélyet édesapám.

-         Mit kell elmondani? – léptem be a konyhába, a szüleim meglepődtek, hisz nem hallották, hogy hazaértem.

-         Semmit, ráér még – hárítottak egyszerre.

-         Én nem úgy hallottam. Anyával elég erélyesen beszélgettetek – közben leültem az ebédlőasztalhoz. Nagylány vagyok már, elmondhatod most is.

-         Figyelj kicsim… - kezdte apa miközben leült mellém – ma a főnököm felajánlott egy új állást.

-         De hát ez nagyszerű! – vágtam közbe, kár volt.

-         Igen, tényleg nagyszerű, de buktatója is van a dolognak. A munka Európában van – apám elhallgatott, várta, hogy reagáljak valamit, de egyetlen szó sem jött ki a torkomon, ezért folytatta. Tudom, hogy rossz időben jött ez az ajánlat, és tényleg messze van, de sokkal jobb fizetést biztosít és többet is lehetnénk együtt. Viszont legkésőbb a hétvégén választ kell adnom…

-         Na és velem mi lesz? – tettem fel a költői kérdést. Már csak egy hónap van az iskolából, érettségizek, és azt akarod, hogy azonnal itt hagyjak mindent? – a választ nem vártam meg, felvágtattam a lépcsőn, majd a szobámba rontottam és levetődtem az ágyra, zokogni kezdtem.
Percek teltek el mire kicsit sikerült összeszednem magam, de ahhoz még nem voltam elég erős, hogy mérlegelhessem a hallottakat. Továbbra is az ágyamban feküdtem, bámultam a plafont. Mikor már kicsit összeszedettebbnek éreztem magam, a telefonért nyúltam, úgy éreztem, hogy most csak a legjobb barátnőm nyújthat vigaszt.

-         Tia…

-         Emma, mi történt? – nem kellett több, azonnal tudta, hogy valami nincs rendben.

-         Én nem tudom, hazaértem és az apám hozzám vágja, hogy Európába költözünk.

-         Mi? Kérlek, mond el részletesebben, nem értelek – hallottam a csodálkozást barátnőm hangjában.

-         Amikor hazaértem a szüleim elég hangosan beszélgettek, azon tanakodtak mikor mondják el nekem…

-         De mit?

-         Már mondtam, azt, hogy Európába költözünk – sóhajtottam mélyet.

-         De ez már biztos, és miért költöztök?

-         Apa kapott egy állásajánlatot ma a főnökétől, ezért Európába kéne költöznünk.

-         De mégis hova?

-         Nem… nem tudom – most jutott eszembe, hogy még magam se tudom a részleteket. Tianna, itt azon van a hangsúly, hogy érettségi előtt akarnak elköltözni Los Angelesből.

-         De te nem maradhatnál legalább a vizsgák végéig? – próbált lelket önteni belém.

-         Egyedül nem hagynának itt, rokonok nem élnek a közelben.

-         Szerintem beszélj később apukáddal, beszéljétek meg részletesen a dolgokat, hátha kompromisszumot tudtok kötni. Aztán pedig hívj fel, és meséld el mi volt.

Köszönöm Tia, tudtam, hogy rád számíthatok – elbúcsúztunk egymástól, majd próbáltam magam észhez téríteni, és visszatérni megszokott életemhez.

Ahogy azt az előző bejegyzésben is olvashatjátok, jelentkeztem egy blogos Novellaíró versenyre. Sajnos a verseny végül elmaradt, de mivel én megírtam a novellát, és ne vesszen kárba, most megmutatom nektek is. Olvassátok el, és ha tetszik - vagy ha nem -, írjatok nekem kommentet, véleményt. Szívesen várok mindent.

Ebben a bejegyzésben megismerhettek néhány főbb karaktert, és hogy kiket is képzelnék el a helyükben. Ha időm engedi, holnap pedig magát a novellát is hozom.

Emma Amelia Martin 

Fiatal, csendes, visszahúzódú amerikai lány, akinek élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul. Apja, Adam Noel Martín elismert építész. Munkát kap Spanyolországban, a rég várt feljebbjutás miatt családjával Európába költözik, még ha ez lánya életét meg is nehezíti, aki épp érettségiére készül. 

Tianna, Emma legjobb barátnője

A sokkal vadabb és szókimondóbb amerikai lány még akkor is kitart legjobb barátnője mellett, mikor egy fél világ választja el őket. A legnagyobb bajban is kitartanak egymás mellett.

 Fernando Sánchez

Fernando épp amerikai tanulmányútjáról utazik vissza Spanyolországba, mikor megismerkedik a repülőn Emmával. A két fiatal között szoros barátság alakul ki. Fernando is Emma mellett áll legnagyobb fájdalma idején, annak ellenére, hogy nem rég ismerik egymást.

Tod, Emma osztálytársa

Tod mindig képes valami váratlannal előállni, szinte senki sem képes kiigazodni olykor durva és arrogáns, olykor kedves és megértő személyiségén. A látszat sokszor csal, sosem tudni, mi áll mondandója és tettei hátterében.

Jelentkeztem egy novellaíró versenyre, aminek ide teszem ki a tábláját, mivel oldalra valamilyen oknál fogva nem hajlandó kitenni.

namehaters.blogspot.com/

 „… míg az egyikhez jó, a másikhoz mostoha.”

 A kék rózsa

Mikor reggel Vanessa felébred és maga mellé pillantott, a fiú még édes álmát aludta.
- Kicsim! Ideje lenne visszamenni a szobádba. – ébresztgette Nandot
- Nem akarok felkelni. – válaszolta félálomban a focista
- Már így is nagy az esélye, hogy lebuksz. Ilyenkor már sokan fent vannak.
- Akkor lebukok. Nem érdekel. Nem történt semmi köztünk csak együtt aludtunk és kész.
- És ezt el is hinnék?
- Az már az ő dolguk.

 Szervezkedjünk!

Másnap reggel Lindsay ért elsőként az étkezőbe, őt pedig David követte.
- Jó reggelt! Látom fürge voltál. – mosolygott a lányra
- Neked is jó reggelt! Igen, valamiért nem tudtam aludni, és inkább lejöttem reggelizni. – válaszolta Lindsay – De ahogy látom te se voltál lassabb nálam.

 Szeretlek!

Az órák mutatói már közel jártak az éjfélhez, mikor még a spanyol válogatott busza úton volt a fokvárosi szálloda felé.

Jobb ez így!

Délután ismét kopogtattak Vanessa ajtaján. Ezúttal Xavi állt a folyosón.
- Szia! Zavarok?
- Nem! Gyere csak be. – invitálta a lány a focistát
- Nem akarlak feltartani. Csak kérdezni akarok valamit.
- Ugyan, nem tartasz fel. Gondolom, a tegnap estével kapcsolatban akarsz kérdezni.

 Ezt nem szabadna!

A másnapot a csapat és a lányok megérdemelt pihenésükkel töltötték.
Korán reggel visszautaztak szállásukra, megreggeliztek, majd egy kis kényeztetés gyanánt ellátogattak egy wellness központba. 

Túléltük!!!

A lányok izgatottan várták a délután négy órát, amikor is életükben először, személyesen részt vesznek egy sajtótájékoztatón.

Túléljük!

Spanyolország csapata a csoportokba soroláskor az utolsó, azaz a „H” csoportba került. Elsődleges ellenfelei a csoportkörök folyamán Chile, Svájc és Honduras.

A szakértők és az egyszerű, „mezei” rajongók is Spanyolországot tartották a csoport biztos továbbjutójának, de persze a papírforma bármikor megborulhat.

 Meg akarunk ismerni titeket…

Másnap a lányok kilenc óráig aludtak.
Rendbe szedték magukat, majd lementek reggelizni. Remélték, rajtuk kívül más már nem lesz az étkezőben. De tévedtek, szinte még a fél válogatott ott volt.

 Üdv a csapatban!

Másnap délelőtt kilenckor kezdődött a spanyol válogatott edzése.

Fernando ígéretéhez híven, miután átöltözött társaival együtt, megkereste a szövetségi kapitányt, hogy elújságolja neki a hírt, és megbeszéljék a további teendőket.

 Egy valóra vált álom…

Egy héttel később a város összes nevezetességét és látnivalóját megjárták már a lányok. Idejüket a csodás Playa de Malvarossa strandon töltötték, amit a helyiek szimplán csak „a strand”-nak neveztek.

 Ezt nem hiszem el!!!

Csöndesen ballagtak vissza a szállodába. Mindannyian próbálták felfogni a történteket.

 Megérkeztünk!!!

Míg a lányok az egyre távolodó taxit figyelték, a hordár már fel is pakolta csomagjaikat és elindult az előkelő szálloda előterébe.

A három lány bejelentkezett a recepción, megkapták szobáik kulcsát, majd a hordárral együtt a liftbe léptek.

Végre vége, azaz hurrá itt a nyár!

Azt mondják, néha a legmerészebb álmok is valóra válnak……

Május közepén, a vizsgák végén a három lány pihenésre készül. Vanessa Taylor, Barbie Monroe és Lindsay McGregor sikeresen levizsgáztak, immár masszőr oklevelükkel a kezükben vethetik bele magukat a nyárba.
A hosszú vizsgaidőszak végén még édesebb a pihenés, ezért elhatározták, a gyönyörű spanyol városban, Valenciában töltenek pár hetet.

Köszöntelek kedves látogató!

Nem szaporítom a szót, röviden a blog egy történetet/regényt/fanficet mutat be, ami az én első, és egyelőre az utolsó írásom is. 
Remélem néhányan rátalálnak a blogra, és kedvüket lelik az olvasásában, valamint engem is megörvendeztetnek néhány mondat erejéig egy kis vélemény nyilvánítással (természetesen lehet negatív kritika is).

Röviden a történetről:

Az események a 2010-es Labdarúgó Világbajnokságon játszódnak, főszerepben Spanyolország válogatottjával, valamint három masszőrlánnyal, akik hirtelen csöppennek egy új, pörgős, hírnévvel, kritikákkal teli világba, pedig csak egy rövid nyaralásnak indult későbbi kalandokkal, szerelemmel, csalódással, intrikákkal teli történetük.

Kellemes olvasást kívánok minden kedves látogatómnak!