Szeretlek!
Az órák mutatói már közel jártak az éjfélhez, mikor még a spanyol válogatott busza úton volt a fokvárosi szálloda felé.
A kilencven perces fárasztó rohangálás szinte meg sem látszott az Európa bajnok focistákon.
A zenéért most is Sergio Ramos volt a felelős, mint általában minden utazás alkalmával. Laptopjáról Shakira Waka waka című száma hallatszott, de az énekesnő hangját elnyomta a seregnyi focista éneklése. Egyként fújták a VB indulóját, majd még jó néhány számot.
Barbie, Lindsay és Vanessa jót szórakozott az út során a válogatott fiain, de persze néhány számnál ők is beszálltak a kórusba, igaz hangjukat elnyomta a körülöttük ülő hadsereg.
A busz leparkolt a szálloda előtt, a focisták folytatva az éneklést, leszálltak és felvették csomagjaikat.
A fiúk olyannyira nem voltak fáradtak, hogy Xavi és Iker kergetőzni kezdett a szállodával szemben lévő parkban. Mit sem törődve az igen hűvös afrikai éjszakával és azzal, hogy a szálloda többi lakója békésen aludna, a csapat nagy része fogócskázni kezdett nem kis hangzavart csapva.
Vicente del Bosque próbálta csitítani játékosait, de kis idő múlva belátta, hiába akarja fegyelmezni az „óvodás sereget”. Ő inkább úgy döntött visszatér szobájába pihenni, és focistáit hátrahagyva vissza is indult.
A lányok bár fáradtnak érezték magukat, nem tudták kihagyni ezt a látványt, így letelepedtek egy padra, és figyelték a sötétben futkorászókat.
- Ti nem szálltok be? – kérdezte Iker miközben elszalad a lányok padja előtt, nyomában Nandoval
- Nem, köszi, mi már kinőttünk ebből! – nevetett Vanessa
- Ugyan már, ez tök jó. Gyertek! – mondta ismét a hálóőr, mikor újra körbeszaladta a padot
- Szerintem nektek sem ártana már abba hagyni. – válaszolta Lindsay – Ha elfelejtettétek volna, hatkor indulunk vissza Johannesburgba.
- Addig még sok idő van. – vetette oda Nando
- Azt nem mondanám. Mindjárt egy óra. – nézett telefonjára Barbie
A kapus és társai még néhány perc kergetőzés után felszedte szétdobált csomagjait, és végül mindenki visszament a szobájába.
Vanessa, Lindsay és Barbie, miután elköszöntek a spanyoloktól, betértek közös szobájukba. Sorra lefürödtek, majd bebújtak puha ágyukba, és azon nyomban álomra csukódott szemük.
A csapat néhány liter kávé elfogyasztása után újra felszállt a buszra, hogy a fokvárosi repülőtérre juthassanak.
Az éjjeli vidám hangulatnak nyoma sem volt a játékosokon, most mindenki csendesen ült, vagy éppen feküdt a helyén.
Nem sokkal később pedig már a reptér várójában osztották autogramjaikat és fotózkodtak.
A repülőúton már kezdtek magukhoz térni, ismét előkerült Sergio laptopja és jó néhány latin dallam.
Johannesburgban csapat néhány tagját és Vicente del Bosquét egy sajtótájékoztató várta.
Míg az érintettek kötelezettségüknek tettek eleget, a többiek elmentek reggelizni. A három masszőrlány Jesus, Gerard és Fernando társaságában betért egy kisebb vendéglőbe. Most is, mint általában minden nyilvános helyen néhány merészebb rajongó megszólította a focistákat, autogramot kértek, vagy közös képet.
Egy középkorú férfi, akiről a rövid beszélgetés során kiderült, hogy Spanyolországból utazott családjával szurkolni a nemzeti csapatnak, a három lánytól is kért egy-egy autogramot. Elmesélte, hogy lányai is nagy focidrukkerek, és odavannak a masszőrlányokért, nekik kérte az autogramokat.
Mire az utolsó aláírás kérő is elment, megérkezett a lányok és a focisták reggelije.
- Azt mondták, a héten jelenik meg az a magazin, amelyben a ti képeitek is vannak. – mesélte Jesus a lányoknak
- Igazán? Az jó! – válaszolta Lindsay két korty tea között
- És nekünk is hoznak belőle? – kérdezte Barbie – Kíváncsi lennék a képekre.
- Igen, persze. Azt is hoznak a többi újsággal együtt. – válaszolta a focista
- Már egy jó ideje itt vagytok ti is. Hozzászoktatok már? – váltott témát Gerard
- Nem tudom… szerintem úgy tűnik, mint ha már hozzászoktunk volna.. de belül mégsem. Ez még mindig olyan, mint egy álom. – magyarázta Vanessa – Egy álom, amiből sosem szeretnénk felébredni.
- Garantálom, hogy ez nem egy álom. – nevetett Piqué – Ha akarod be is bizonyítom! – azzal felállt, a lányhoz hajolt és arcon puszilta – Na, látod, ilyet biztos nem álmodnál! – nevetett a tovább a spanyolok mókamestere
- Hát… szóhoz sem jutok… – pislogott nagyokat Vanessa – Az az egy biztos, azt már megtanultam a spanyolokról, hogy egyikőjük sem teljesen komplett. – nevetett a masszőrlány is
- Igen, ez igaz! – helyeselt Barbie
- Na de ilyet! – méltatlankodott Fernando
- Ezt nem sértésként mondtam. – mosolygott a fiúra – De ilyesmit, int ami például az éjszaka volt, még sosem láttam, se Magyarországon, se Finnországban. Szerintem csak ti vagytok képesek az éjszaka közepén egy parkban rohangálni.
- Nekünk ez természetes. – mondta Jesus – A spanyolom már csak ilyenek. Benne van a vérünkben.
- De ez egyáltalán nem probléma. Ezért is szeretjük mi ennyire a spanyolokat. – magyarázta Vanessa
- Mi meg ezért szeretjük a finn, amerikai és skót masszőrlányokat! – vigyorgott Gerard
- Miért, rajtunk kívül ismertek még ilyeneket? – nézett a focistára Lindsay
- Hát… nem! Én konkrétan rátok gondoltam. – nevetett a védő
- Jah… értem! – nevetett vele a lány is
Fernando az órájára pillantott, idejét látta visszaindulni a reptérre, ahonnan a találkozó után visszaindulnak Potchefstroomba.
A visszautat gyalog tették meg, nem volt túl messze a reptér. Út közben összefutottak Xavival, Carlessel, Juannal és Xabival. Ők éppen autogramot osztottak néhány helyi szurkolónak.
Szinte már mindenki ott volt a reptér várójában, csak a sajtótájékoztatón lévők hiányoztak.
Kis időn belül ők is csatlakoztak, majd visszarepültek a szállásra.
Az alig fél órás út során újra előkerült az elmaradhatatlan laptop, Shakira VB slágere, David Bisbal és Knaan közöse a Wavin Flag és még jó néhány spanyol szám.
A szállodába való visszatérésük után mindenki kapott egy kis pihenőt, majd 11 órától edzés várt a csapatra.
Ismét csak rövideke, könnyed edzést tartottak, hiszen ki kellett pihenniük az előző esti összecsapást.
A tréning után a lányok átmasszírozták a válogatott izmai, majd visszamentek ebédelni a szállásra.
Vanessa és Lindsay a szokásos társasághoz csatlakozott, Barbie pedig felment a szobájába telefonálni.
- Hol hagytátok Barbiet? – kérdezte Nando
- Fent van a szobájában, telefonál. – válaszolta Lindsay
- Legalább Linds, most meg tudjuk beszélni a bulit. – mondta Vanessa
- Miféle bulit? – kíváncsiskodott David
- Hamarosan születésnapja lesz Barbienak, és szeretnénk szervezni neki egy kis bulit.
- Ez jó ötlet! Segítsünk? – ajánlotta fel segítségüket Nando
- Nem szükséges. Van nektek elég dolgotok. – válaszolta Lindsay
- Ugyan, szívesen segítünk. – bizonygatta a focista
- Igen, és legalább addig sem a focival kell foglalkoznunk. – mondta Cesc
- Hát, rendben, ha ennyire szeretnétek. – egyezett bele Vanessa – De Barbienak egy szót se!
- És mik az elképzeléseitek? – kérdezte Sergio
- Hát, ugyebár a VB-re való tekintettel nagy piálás nem lehet, de azért szeretnénk egy kis partyt összehozni neki. – kezdte a lány – Ki kéne bérelni valami helyet, ahol lehetnénk.
- Ezt bízd csak ránk! – mondta Sergio – Van itt a közelben egy jó hely. Később elmegyek és megkérdezem, hogy ki lehet-e bérelni.
- Rendben, de nincs túl sok pénzünk, szóval ne túl drága helyet keress.
- A pénzzel ne törődj, ti csak álmodjátok meg a dolgokat, az anyagiakkal majd mi foglalkozunk.
- De… – kezdte Lindsay
- Nincs semmi de! Következő lépés? – jelentette ki a focista
- Ha a hely megvan, be kell szerezni a dekorációt…
- Azt hiszem, azt Johannesburgban tudjuk elintézni. – mondta David – Majd kitalálunk valamit, hogy miért kell átmennetek, és majd valamelyikünk segít nektek vásárolni.
- Őőő… rendben. Helyeselt Lindsay – Akkor találnunk kell még egy jó DJ-t.
- Az nem kell, itt vagyok én! – ajánlkozott Sergio
- Nem-nem Sergi, most te is bulizni fogsz. – mosolygott rá Vanessa – Imádom a zenét, amit csinálsz, de most pihenj te is egy kicsit.
- Hmm… jól van. – egyezett bele a fiú – Akkor majd annak is utána járok délután.
- Mi kell még? – kérdezte Nando, de Barbie épp akkor jelent me az ebédlő ajtajában, majd tálcájával leült a kis társasághoz
- Szia Barbie! Hát te is ideértél? – köszöntötte Cesc
- Igen, ide! Ken végre felhívott és beszélgettünk egy kicsit.
- Az jó! – bólogatott a focista
- És nálatok mi újság? – kérdezte a lány
- Semmi különös. A tegnapi meccsről beszélgettünk. – füllentette David
- Ja, az jó! – kortyolt nagyot teájából Barbie
Rövidesen mindenki befejezte az ebédet és visszamentek szobáikba vagy éppen oda, ahova akartak, mivel a nap további részére pihenőt kapott a csapat.
Barbie ismét telefonált, az anyukája hívta épp miután elköszönt barátnőitől. Lindsay lefeküdt pihenni egy kicsit, rövidnek érezte az éjszakát. Vanessa pedig elmaradt e-mailjeit intézte laptopján.
Épp kikapcsolta a gépet, mikor kopogtak szobája ajtaján. A folyosón Sergio és Nando állt. A csatár a lányhoz lépet, magához ölelte és megcsókolta.
Úgy tűnt, Sergio már tudott a kapcsolatukról, mivel rajta nem látszott olyan meglepődés, mint a korábbi szemtanukon.
- Indulunk a bulit intézni. Van kedved velünk jönni? – kérdezte Sergio
- Igen, szívesen. – válaszolta a lány
Felvette kabátját, majd a két focista társaságában elindult a megfelelő partyhelyszínt felkutatni.
Sergio mutatta az utat, Vanessa és Nando pedig követték őt. Mikor épp senki nem járt a közelben a csatár megfogta a lány kezét vagy megcsókolta őt, amikor pedig közeledett valaki, szétrebbentek.
Némi gyaloglás után a védő megállt, bevárta a párt, majd az előttük álló épületre mutatott.
- Ez lenne az, a Lesotho. – mondta a focista
- De zárva van. – állapította meg Vanessa
- Igen, de beszéltem a tulajjal, megkerestem a telefonszámát a neten, és hamarosan jön ő is.
- Nem kellett volna iderángatnod őt.
- Azt mondta szívesen jön, főleg miután megtudta, hogy ki vagyok és miért keresem.
Mire végigmondta a mondatot egy idősebb férfi ért oda hozzájuk. Bemutatkoztak egymásnak, kezet fogtak, majd a férfi beinvitálta őket.
- Miben lehetnék a segítségükre? – kérdezte, miután leültek egy üres asztalhoz
- Mint ár mondtam a telefonban is, egy születésnapi partyt szeretnénk rendezni, és azt szeretnénk megtudni, hogy ki lehet-e bérelni ezt a helyet egy estére? – vázolta a helyzetet Sergio
- Igazság szerint még sosem adtam bérbe a Lesothot, még egy estére sem…
- Hát, ez kár. – mondta Vanessa
- Kinek szeretnének bulit rendezni? – kérdezte a tulaj
- Barbie Monroenak, a csapat egyik masszőrének. – válaszolta a lány – De ha nem, hát nem. Keresünk másik helyet. – mosolygott Vanessa a férfira
- Azt hiszem, most az egyszer kivételt tehetek, attól függően, hogy mikor szeretnék megtartani a bulit. Azért nem minden nap keres meg egy ilyen híres csapat.
- Azt hiszem az idő rövidsége miatt csak a negyeddöntő utáni este, negyedikén tudjuk megrendezni. – ecsetelte a lány
- Azaz most vasárnap… Kemény dió! De még megoldható, a vasárnapi programot még vissza tudjuk mondani.
- Igazán? Ez remek! – örült meg Nando
- Igen, de akkor már most tudnom kell, hogy tényleg ezt a helyet szeretnék.
- Igen, ezt szeretnénk! – jelentette ki Sergio
- Rendben. Akkor lenne még néhány kérdésem. Gondolom ez egy zártkörű esemény lesz. Szeretnék, ha a biztonsági emberek ellenőriznék az érkezőket, hogy illetéktelenek ne jussanak be?
- Igen, ez jó ötlet, de csak kifinomult módon, például személyi igazolvány ellenőrzéssel.
- Addig megpróbálunk eljuttatni egy listát önhöz a meghívottakról, remélhetőleg megkönnyítve ezzel a biztonságiak dolgát. – mondta a lány
- Az valóban jó lenne. Pincéreket, felszolgálókat szeretnének?
- Igen! Minden érkező kapjon egy pohár pezsgőt. – javasolta Nando – Utána pedig szabad italfogyasztás legyen. A számlát pedig a végén rendezzük, ha ez így lehetséges.
- Persze, természetesen. – bólogatott a férfi
- Remélhetőleg nem lesz túl nagy a számla, nem ajánlatos így a legnagyobb összecsapások előtt leinnia magát mindenkinek. – aggodalmaskodott Vanessa
- Nyugi, majd ügyelünk rá, hogy mindenki mértéket tartson. – nyugtatta meg a csatár
- A terem díszítését mikor tudnánk megoldani? – kérdezte a védő
- Remélem, a vasárnap délelőtt megfelel önöknek. Szombaton ugyanis még nyitva lesz a klub, vasárnap hajnalban zárunk, kitakarítunk, és a délelőtt folyamán kezdhetik a díszítést.
- Szerintem ez így teljesen jó! Szombaton úgy is meccsünk van, reggel utazunk vissza. Majd mindenki pihen egy kicsit, aztán legfeljebb kora délután nekilátunk Lindssel a díszítéshez.
- A listát pedig még holnap vagy holnap után elhozzuk. – fejezte be Nando
- Jó, rendben. Akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk. Ha esetleg még bármi másra szükségük lenne, a telefonon elérnek.
- Köszönjük szépen! Viszont látásra!
Elbúcsúztak egymástól, majd mindenki indult a maga útjára. Nando, Vanessa és Sergio beültek egy kis kávézóba, és tovább beszélgettek a partyról.
- A vendéglistát mikor akarjátok megcsinálni? – kérdezte Sergio – Kiket akartok meghívni?
- Szerintem este összeülünk Lindssel, és írunk egy listát, ha Barbie nincs a közelben. – mondta a lány – Meghívottak? Hát… természetesen a spanyol válogatott tagjai. Megpróbálok beszélni az egyik barátnőnkkel, hogy jöjjenek el Kennel.
- Ennyi? – lepődött meg Sergio
- Hát, ki lenne még? Nem sok embert ismerünk itt, Afrikában.
- Majd mi megoldjuk. – nevetett a védő
Amint befejezte a mondatot, megcsörrent a telefonja, felvette, majd kis idő múlva elköszönt és letette.
- Sajnálom, most mennem kell, van egy kis dolgom. – mondta a fiú
- Oké, menj csak. – válaszolta Nando
A védő elment, Vanessa pedig a csatárral maradt kettesben.
- Már hiányoztál! Rég voltunk kettesben. – mosolygott a lányra és megfogta a kezét az asztal alatt
- Arra számíthattál, hogy nem tudunk majd kettesben lenni. Azt hiszem nem ez a legjobb alaklom rá.
- Mi a baj? Haragszol rám?
- Nem, dehogy haragszom. Csak…
- Csak még mindig nem tartod helyesnek.
- Igen! – sóhajtott a lány. – Beszéltél már Olallával?
- Nem, mostanában nem.
Otthagyták a kávézót és sétálni indultak a kis városban. Nando szerette volna fogni a lány kezét az egész út során, úton- útfélen megcsókolni őt, de nem tehette, várnia kellett azokra a pillanatokra, amikor senki sem volt a közelükben.
Négy óra körül értek vissza a szállásra. A csapat nagy részét a közös játék szobában találták, egy csocsóverseny közepén, amit Iker és Sergio vezényelt.
Még vagy két óráig tartott a viadal, majd miután Gerard Piquét hirdették ki győztesnek, mindenki levonult vacsorázni.
Az asztalnál továbbra is a csocsóbajnokság volt a téma.
- Kár, hogy lemaradtatok az elejéről. – mondta Sergio Nandonak és Vanessának
- Akkor még csak a selejtezők voltak, túl sok érdekességről nem maradtatok le. – kontrázott Cesc
- Igen, pont az érdekesebb részre értetek vissza. – helyeselt David – De egyáltalán hol voltatok?
- Öhm… sétáltunk a városban. – mondta a focista miközben szeme sarkából a lányra sandított
Sergion, Xavin, Barbien és Lindsayen kívül más nem tudott kettőjük kapcsolatáról, és a csatár nem is akarta elmondani másnak akkor.
- Ilyen s okáig? – csodálkozott Cesc
- Igen, elbeszélgettük az időt, és amikor ránéztünk az órára, már elszaladt az idő. – válaszolta a lány, de cseppet sem tetszett neki, hogy hazudnia kell azoknak az embereknek, akik néhány nap alatt a bizalmukba fogadták őt
Az asztaltársaság tagjai sorra befejezték a vacsorát, elköszöntek egymástól, majd felmentek szobáikba pihenni.
Utolsóknak Vanessa, Nando és Sergio maradtak. A védő elmesélte, hogy a délután folyamán sikerült szereznie a partyra egy igen jó nevű DJ-t, aki Spanyolországból fog elrepülni a bulira, és az azt megelőző meccsre, ahova Sergio hívta meg.
A fiú is elköszönt a csapattársától és a lánytól, majd ő is pihenni tért.
Vanessa is felállt az asztaltól és elindult az ajtó, majd a lépcső felé, de Nando utolérte és megállította őt.
- Kijönnél velem egy kicsit?
- Hová? Azt hiszem már mindent megbeszéltünk.
- Kérlek, gyere ki velem egy kicsit. – könyörgött a focista
A lány nem szólt semmi csak elindult a kijárat felé.
- Hova akarsz menni? – kérdezte miután kilépett az ajtón, nyomában a fiúval
- Emlékszel még hol beszélgettünk először az érzéseinkről?
- Igen, az erdőben. – válaszolta a lány, majd lesétált a lépcsőn és elindult az erdő irányába
Az utat szótlanul tették meg egészen a kis horgásztóig. A lány leült a kidőlt fára, majd Nando is letelepedett, szorosa mellé.
- Láttam rajtad, hogy nem akarsz hazudni a fiúknak… de mégis megtetted. Akkor mégis csak jelentek neked valamit…
- Tudod jól, hogy sokat jelentesz nekem. Többet, mint kellene, többet, mint szabadna. Ez a baj…
Néhány percig csak szótlanul ültek a sötétben, a víz tükrén lágyan ringatózott a telihold és az azt körülvevő csillagok.
- El sem tudod képzelni, milyen érzések kavarognak bennem. – folytatta Vanessa – Te azelőtt csókolsz meg, aki előtt csak akarsz, én meg nem tudod, hogy ki előtt mit szabad. Tudod milyen rossz érzés volt hallani, hogy kibúvót keresel David kérdése elől? Nekem is hazudnom kellett Cescnek, pedig nem akarok. Nem akarok egyikőtöknek sem hazudni, mert ti néhány nap alatt megbíztatok bennünk, és befogadtatok a csapatba minket teljesen ismeretlenül… én meg úgy háláljam meg, hogy nem mondok igazat?
Az utolsó pár szónál a lány hangja megremegett, és könnyek vándoroltak végig az arcán.
Nando magához ölelte őt, az arcát maga felé fordította és lecsókolta róla a könnyeket.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. Igazán nem akartam. – mondta, majd ismét megcsókolta a lányt – Csak nem akartam, hogy mindenki egyszerre tudja meg. Ha most elmondom Cescnek és Davidnak, lehet, hogy más is meghallja.
- De mi ez a nagy titkolózás hirtelen? Mi a különbség aközött, hogy Sergi és Xavi tudja, a többiek pedig nem? Szerintem se Iker, se David, se Cesc, de még Gerard vagy Jesus sem kürtölné világgá… Akkor mi a baj?
- Nem tudom… Csak nem most, nem ma akartam nekik elmondani. Felőlem az egész világ tudhatja, hogy szeretlek… csak…
- Látod, itt is itt a csak. Tudom, hogy szeretsz, és én is szeretlek téged, de Olit jobban szereted. Szereted, jobban, mint engem.
- Nem, most ehhez semmi köze Olallának.
- De van, ha nem is akarod bevallani, de a szíved mélyén tudod. Ha egyszer elgondolkodsz rajta, rá fogsz jönni…
- Talán igazad van… De most menjünk vissza, már remegsz a hidegtől.
A lány észre sem vette mennyire fázik, gondolatai teljesen lefoglalták.
A visszaúton csak szótlanul ballagtak egymás mellet kéz a kézben.
Vanessa szobájának ajtaja elé értek, Nando maga felé fordította a lányt, és másodpercekig csak egymás tekintetét figyelték. A masszőrlány tett egy fél lépést a csatár felé, majd mellkasához bújt. A spanyol szorosan magához ölelte őt, és csak álltak a folyosón-
- Szeretlek! – súgta a lány fülébe
- Én is szeretlek! – suttogta a lány – Bejössz?
- Bemehetek?
- Igen, gyere. – válaszolta Vanessa, majd kinyitotta a z ajtót
Felakasztották kabátjaikat, majd leültek a kanapéra.
- Itt aludhatok nálad? – fogta meg a lány kezét
- Nem tartom jó ötletnek…
- Senki sem fogja megtudni, hajnalban visszamegyek a saját szobámba.
- Jól van, de én most elmegyek fürdeni. – mondta, majd felállt és a fürdőbe ment, Nando pedig bekapcsolta a TV-t és azt nézte, míg a lányra várt
Vanessa nem sokkal később pizsamájában kilépett a fürdőszobából.
- Te meg mit mosolyogsz? – kérdezte a focistától
- Jaj, semmit, félre ne értsd. Csak olyan aranyos vagy így. – mondta még mindig mosolyogva a fiú, majd ő is elment zuhanyozni
Vanessa már ágyában feküdt, mikor Nando egy szál törölközővel a derekán kilépett a fürdőből. A fiú felhajtotta a takarót és bebújt a lány mellé.
- Ez nem helyes… – sóhajtott fel a lány
- Nem csinálunk semmi rosszat, ne aggódj.
- Már az sem helyes, hogy itt fekszel mellettem. Tudod, hogy nem szabadna.
- Azzal most ne törődj, hogy nem lehetnék itt. A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
- De ha ezt del Bosque megtudja, kinyír minket.
- Ne aggodalmaskodj már annyit, nem fogja megtudni.
- Remélem… – mondta Vanessa, majd a spanyol izmos, meztelen mellkasára hajtotta fejét és mély álomba szenderült.
