Végre vége, azaz hurrá itt a nyár!
Azt mondják, néha a legmerészebb álmok is valóra válnak……
Május közepén, a vizsgák végén a három lány pihenésre készül. Vanessa Taylor, Barbie Monroe és Lindsay McGregor sikeresen levizsgáztak, immár masszőr oklevelükkel a kezükben vethetik bele magukat a nyárba.
A hosszú vizsgaidőszak végén még édesebb a pihenés, ezért elhatározták, a gyönyörű spanyol városban, Valenciában töltenek pár hetet.
- Olyan kár, hogy vége a fociszezonnak, úgy megnéztem volna egy jó Real Madrid meccset. – mondta elkeseredetten Vanessa.
- Tényleg a meccsre lettél volna kíváncsi, vagy csak Sergiot szeretted volna bámulni? – viccelődött Barbie.
Mindhárom lány szerette a labdarúgást, főleg a spanyol focit,de még inkább a spanyol focistákat.
- Hát persze, hogy a focit akartam nézni – válaszolta Vanessa – de természetesen Sergiot sem vesztettem volna szem elől egy percre sem – vigyorodott el a lány.
Erre már Lindsay és Barbie is széles mosollyal válaszolt.
- Csajok! Szerintem ideje lenne elkezdeni csomagolni, mert magunkat ismerve két nap sem lesz elég, és végül még lekéssük a repülőt. – szakította meg a hahotázást Lindsay
- Nyugi Linds, ma még csak kedd van, a repülő pénteken indul, tehát még van két és fél napunk, hogy mindennel elkészüljünk. – intette le huncut vigyorral az arcán Vanessa barátnőjét
- Jól van, induljon mindenki, intézzétek el a dolgaitok, és pénteken találkozunk a reptéren. Ha pedig van valami, telefonon beszélünk. – adta ki a parancsokat Barbie
Barátnői pedig engedelmeskedtek, és indultak a maguk dolgára.
Péntek reggel fél hétkor már mindhárman a repülőtéren voltak, pedig a gép csak nyolckor indul Valenciába.
- Lányok, én alig aludtam valamit az éjjel, egész este csak a mai út járt a fejemben. – szakította meg az addigi csendet Barbie
- Ne mond, én is csak pár órát tudtam aludni. – helyeselt Lindsay
- Hát, én sem aludtam valami sokat, pedig időben lefeküdtem, hogy ki tudjam pihenni magam, de csak az előttünk álló hetek jártak a fejemben. – mondta nagyot ásítva Vanessa
A társaságra újra kiült a várakozásteljes csendesség. Csak akkor tértek magukhoz, mikor megszólalt a hangosbemondó, hogy meglehet kezdeni a beszállás.
A lányok minden erejüket bevetve felkapták csomagjaikat és elindultak a hetes kapuhoz.
Felszálltak a gépre, elfoglalták egymás melletti helyeiket és várták, hogy felszálljon a repülő.
Negyed óra múlva végre felszállt az utolsó utas is. A kapitány köszöntötte az utasokat és felszálltak.
A három lánynak nem kellett sok, és mély álomba szenderültek a felhők között.
Arra ébredtek fel, amikor a kapitány közölte, még fél óra van a leszállásig.
Vanessa, aki az ablak mellett ült, még kissé álmosan megszólalt: – Nézzétek milyen gyönyörű a táj!
Barátnői is kinéztek az ablakon, és helyeselve bólogattak a gyönyörű kilátást csodálva.
A gép leszállt, a lányok felvették poggyászaikat, amiből volt bőven, majd kiindultak taxit fogni. Éppen hogy kiértek, begördült egy sárga taxi, aminek utasa sietősen fizetett, majd berohant a reptérre.
A lányok a sofőr segítségével az utolsó bőröndöt is begyömöszölték a csomagtartóba, majd beszálltak a kocsiba.
A sofőr, Eduardo – aki bemutatkozott még mielőtt beszálltak volna az autóba, megkérdezte az anyósülésen helyet foglaló Barbietól, hogy hova lesz a fuvar.
- A Hilton Valencia Hotelbe vigyen minket, kérem. – válaszolta a lány
A sofőr a gázra lépett és már úton is voltak.
Az út fél óra volt a hotelig, a lányok egész úton az ablakokban lógtak, annyira lenyűgözte őket Valencia csodálatos látványa.
- Lányok valaki csípjen meg! Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk. – ámuldozott Lindsay
Barbienak nem kellett kétszer mondani, hátrafordult és jó nagyot csípett barátnője karjába.
- Áuuuuu! Ez fájt! – nyögött fel Lindsay
- Te mondtad, hogy csípjen meg valaki. – védekezett Barbie
- Lindsay segélykérő pillantást vetett másik barátnőjére, hátha ő igazat ad neki, de csalódnia kellett.
- Tényleg te mondtad, hogy csípjünk meg. – vonta meg a vállát Vanessa
Lindsay karba tett kézzel, megjátszott duzzogással hátat fordított barátnőinek, de ne telt el fél perc sem, és duzzogását halk nevetés váltotta fel. Barátnői sem szomorkodtak, így hamarosan nevetés töltötte be a taxi utasterét.
Az út hátralévő részében a sofőr kérdéseire válaszoltak.
- Milyen céllal jöttek Valenciába a hölgyek? Nyaralás vagy esetleg munka?
- Szó sem lehet munkáról! – kiáltott fel Vanessa, a többiek helyeslően bólogattak
- Pihenni jöttünk – folytatta a lány
– Muszáj kihevernünk a vizsgaidőszakot. Csatlakozott Lindsay
- Áhhhh…… Szóval most végeztek az iskolával. – vonta le a következtetést Eduardo. – És mit tanultak, ha szabad megtudnom – kíváncsiskodott tovább
- Masszőrnek tanultunk, és végre azzá is váltunk. – válaszolt Barbie
Minden bizonnyal még sok mindent kérdezett volna a taxis a három csinos lánytól,de elfogyott az út, megérkeztek a szállodához.
Eduardo segített a csomagokat kipakolni. Lindsay rendezte a számlát, majd Eduardo kellemes nyaralást kívánva búcsút intett a lányoknak.
