- És miről szeretnél beszélgetni? – kérdezte Barbie Potchefstroom egyik utcáján sétálva
- Bármiről, csak ne a fociról.
- Hát, jól van, bár ezzel nem sokat segítettél! – nevetett a lány
- Na jó, akkor mondjuk mesélj magadról. – mondta Cesc
- Magamról? De hát már ismersz.
- Gyere, igyunk meg itt egy teát. – mutatott egy kisebb épületre a focista – és közben mesélhetsz magadról.
A fiatalok leültek egy asztalhoz, leadták a rendelésüket, majd miután megkapták gőzölgő nedűjüket, Barbie mesélni kezdett.
- Hát, ha rólam akarsz tudni, akkor tessék. Barbie Monroe-nak hívnak. New Yorkban születtem 1989. július 17-én. Öt éves koromig laktunk itt, majd apa munkahelyet váltott és Washingtonba költöztünk. Ott tíz évet éltünk, majd két évre Los Angelesbe telepedtünk. Itt ismerkedtem meg Kennel egy versenyen. Az egyik ottani barátnőm anyukája újságíró-riporter volt, és ő vitt ki minket. Ekkor kezdett el foglalkoztatni ez a szakma.
- De hogy jött a Forma1? – használta ki az alkalmat Cesc, mikor a lány kortyolt egyet teájából
- Apu mindig szívesen nézte a TV-ben, már amikor nem dolgozott valamelyik felhőkarcoló építésén, és én is sokszor néztem vele már egész kiskorom óta. Legalább ilyenkor is vele tudtam lenni. Képesek voltunk hajnalban felkelni, csak hogy megnézzük az európai futamokat is. Amikor kivittek arra a motorversenyre, ott döntöttem el, hogy én Forma1-es riporter akarok lenni. A szüleim nem igazán támogatták az ötletet, mivel Amerikában nem rendeznek túl sok futamot, de aztán látták, mennyire szeretném ezt, úgy döntöttünk, hogy Európába költözünk.
- És miért pont Magyarországra esett a választásotok, miért nem… mondjuk Spanyolországra?
- Amikor meghozták ezt a döntést, épp a magyar futam következett, és apa megígérte, hogy elvisz és megnézhetem élőben a futamot. A szüleimnek és nekem is annyira megtetszett az az ország, hogy úgy gondoltuk nem keresgélünk tovább, ott telepszünk le. Lehetőleg végleg. A későbbiekben sokkal egyszerűbb volt onnan írni a cikkeket, és nyomon követni az eseményeket, mint a másik kontinensről. Kaptam is néhány lehetőséget, írhattam néhány cikket online magazinokba és egy pára sportmagazinoknak is, de nem volt valami nagy áttörés. Anyáék jobbnak látták, ha emellett tanulok még valamit, hogy ha kell, legyen egy szakmám.
- Hogyhogy masszőrnek mentél?
- Igazából ezt még én sem tudom. – nevetett Barbie – Találtam egy szórólapot különböző iskolákról, és az hiszem, ez tetszett meg a legjobban, beiratkoztam még akkor nyáron és ősszel már kezdtem is az iskolát.
- És a lányokkal is itt találkoztál?
- Igen, ebben az iskolában találkoztunk. Egy osztályba kerültünk, első napon a bemutatkozásnál derült ki, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem odavalósi. Linds Skóciából költözött egy évvel korábban oda, Vanessa pedig Finnországból három évvel hamarabb. Suli után összeültünk és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, a fura életünkről, érdeklődési köreinkről, és kiderült, csomó hasonló tulajdonságunk van. Már akkor tudtuk, hogy jó barátnők leszünk.
- Ha jól emlékszem, azt mondtad korábban, hogy Ken is veletek lakott. Ő mikor költözött hozzátok?
- Igen, Ken úgy egy évvel később költözött Magyarországra. Pontosabban az lett az új bázisa, de többet volt más országokban, mint otthon.
- De gondolom azért mégis csak gyakrabban találkoztatok, mint az előző évben.
- Persze, azért így sokkal jobb volt, hogy nem állt közénk egy óceán, és haza tudott utazni a hétvégék után, még ha csak néhány napra is.
- Hogy kerültetek most nyáron Spanyolországba?
- Húú… hát ez egy kemény év volt számunkra, a végzős év, teli vizsgákkal. Még télen megfogadtuk, hogy ha mindhárman sikeresen levizsgázunk, otthagyunk mindent, és néhány hetet pihenéssel töltünk. Mindannyiunk kedvenc helyei közé tartozik Spanyolország, így hát mást nem is választhattunk.
- Köszönöm, hogy mindezt elmesélted nekem. – mosolygott a lányra Cesc
- Jaj, remélem nem untattalak halálra. – sütötte le szemeit Barbie
- Nem, dehogy, nagyon élveztem. – mondta őszintén a focista – Szerintem lassan visszaindulhatunk ebédelni, nem gondolod?
- De, mehetünk. Kezdek éhes lenni ettől a sok meséléstől. – mosolygott a szőke lány
Délután a három lány összeült egy kis csevegésre és lazításra.
- Csajok, el kéne menni este valahová. – kezdte Vanessa
- Hová akarsz te menni? – kérdezte Lindsay
- Bulizni! Sergi említett valahol a közelben egy jó helyet, azt hiszem Lesotho a neve.
- Áhh… nekem nincs kedvem menni. – mondta Barbie
- Jaj, ne már! Lassan egy hónapja itt vagyunk, és még sehol sem voltunk. – felelte a barna lány – És gondolj csak bele, ki tudja meddig vagyunk még itt. Amúgy is, pont nekem kell mondanom, hogy menjünk, amikor te vagy a legnagyobb bulizós?
- Igen, egyet értek Vannal. – helyeselt Lindsay – Most már bármikor véget érhet számunkra a torna, és mehetünk haza.
- Jól van, menjünk! – bólintott rá a szőke lány – Mikor akartok menni?
- Úgy nyolc fele.
- Oké, addig ledőlök pihenni egy kicsit, majd vacsoránál találkozunk.
Barbie visszament szobájába, Lindsay és Vanessa pedig együtt maradtak.
- Te, jó ötlet volt ez a bevezetés. – mondta a szőke lány – Csak kicsit megijedtem, amikor azt mondta, hogy nem akar jönni.
- Akkor én is, de ha kell akkor erőszakkal rángatom el este. – nevetett Vanessa – Nincs mese, ha már megszerveztük a bulit, mindenképp el kell velünk jönnie.
- Mindegy, a lényeg, hogy jön, és még nagyon noszogatni sem kellett. – mosolygott Lindsay
Hat óra körül Vanessa és Lindsay lementek vacsorázni. Az étkezőben már kezdett gyülekezni a válogatott, de a lányok asztalánál még csak Sergio ült.
- Sziasztok! – köszöntötte a lányokat mikor azok leültek mellé – Barbiet hol hagytátok?
- Barbie még alszik. – válaszolta Lindsay – Rákészül a bulira.
- Mi? Tud a buliról?
- Tud! Pontosabban csak arról tud, hogy este bulizni megyünk.
- Te jó ég! Már azt hittem lebuktunk.
- Nem, dehogy. – válaszolta Vanessa – Óvatosak vagyunk.
- Akkor ti nyolcra jöttök a Lesothóba, igaz!? – kérdezte Sergio
- Igen, nyolcra leszünk ott. – bólintott a lány
- Jól van, mi fél nyolctól ott leszünk és fogadjuk a vendégeket. De te majd csörgess meg, mielőtt a bárhoz értek, hogy felkészülhessünk.
- Rendben! – bólintott a lány
Idő közben megtelt az étkező, megérkezett az asztalhoz Cesc és David is, majd Barbie is befutott.
- Nando hol van? – kérdezte Vanessa a focistákat
- Nem tudom. – felelte Cesc – Nem láttam egész nap
- Délelőtt beszélni akart velem… csak nem értem rá. Azóta meg nem találom.
- Este biztos előkerül. – próbált mosolyt csalni a lány arcára Sergio
- Este nem leszünk itthon. – válaszolta Barbie nagy vigyorral – Tényleg, nem kellene már készülődnünk?
- De, igazad van. – bólintott Lindsay – Ideje kicsinosítani magunkat.
A három lány visszament szobájába, hogy felkészüljenek a bulira. Segítettek kiválasztani egymás ruháját, kisminkelték magukat, majd az utolsó simításokat is elvégezve útnak indultak. Barbie mit sem sejtve ballagott két barátnője társaságában a Lesotho felé. Az út felénél Vanessa észrevétlenül felhívta Sergiot, hogy készítse fel a vendégeket az üdvözlésre.
A lányok rövidesen a bejárat elé értek, ahol Barbienak azonnal kétségei támadtak.
- Csajok, itt nincs semmi. Zárva van? Nem hallok semmi zenét…
- Csak lehet, hogy jól szigetel az ajtó és nem szűrőnek ki zajok. – felelte Lindsay
- De hát még emberek sincsenek a közelben.
- Menjünk be, aztán kiderül, mi van ott. – fogta meg barátnője karját Vanessa, majd kinyitotta az ajtót és beengedte a lányt
- Meglepetés!!! – kiáltott fel a vendégsereg, miközben a sötétség hangulatos világításba váltott át
Barbie szóhoz sem jutott a döbbenettől, csak állt sóbálvánnyá dermedve és nézte az őt tapsoló embereket. Két oldalán Vanessa és Lindsay szintúgy tapsolta őt, és próbálta ereibe visszacsalogatni a megdermedt vért.
A tömeg széléről Sergio odasétált az immár éledező lányhoz, és hosszú szőke hajába tűzte a születésnaposnak járó tiarát.
- Isten éltessen Barbie! – mondta a fiú két puszi kíséretében
A lány hangszálai még megmakacsolták magukat, így köszönőleg csak egy mosolyt tudott arcára csalni.
Barátnői a terem közepe felé kisérték a lányt, hogy a többi vendég is gratulálhasson neki.
Mikor megálltak, a tömeg szétnyílt és a hátsó sorból Barbie barátja, Ken sétált elő. A lány nem hitt a szemének, nem gondolta volna, hogy viszont látja rég nem látott kedvesét.
- Boldog születésnapot kicsim! – mondta Ken, majd a lány ajkára lehelt egy gyengéd csókot, Barbie nem szólt semmi, csak átölelte a fiút
- Köszönöm! – mondta, miután elengedte barátját – Köszönöm lányok! – fordult barátnői felé – Annyira boldog vagyok.
Szép sorjában az összes többi vendég is gratulált a lánynak. Elsőként amerikai barátnője, Jenni, majd a válogatott tagjai, Vicente del Bosque és néhány olyan vendég, akikre még Vanessa és Lindsay sem számított. A gratulálók között volt a portugálok sztárja, Cristiano Ronaldo, az argentinok klasszisa, Leo Messi, a brazilok sztárjátékosa, Kaká, és a németek néhány játékosa.
A legutolsó vendéget Sergio kísérte a három lányhoz, legfőképpen az ünnepelthez, ő nem más volt, mint a fiatal spanyol Forma1-es pilóta, Jaime Alguersuari.
- Isten éltessen Barbie! – lépett oda a lányhoz
- Kö- köszönöm. – dadogta a lány – Hűű… micsoda meglepetés. – mosolygott zavartan a fiúra
- Sergio felhívott, és megkért, hogy legyek három csinos lány DJ-je egy estére. – mosolygott vissza Jaime – Igaza volt, ezért már megérte eljönni.
A három lány fülig pirult eme bók hallatán. A DJ-ként is tevékenykedő pilóta elfoglalta helyét a keverőpult mögött, és kezdődhetett az igazi buli. A lemezlovas világsztárok slágereit és latin dalokat egyaránt játszott.
Tíz óra felé, Lady Gaga egyik slágere után felcsendült a „Happy Birthday”, aminek hatására mindenki megállt és a mini tűzijátékokkal és gyertyákkal ékesített torta irányába fordult, amit Cesc és Sergio tolt be. A rózsaszín focilabdához lépve Barbie behunyta a szemét, majd kívánt valamit és elfújta a gyertyákat. A kezdő vágást követően barátnői segítségével felszeletelték az édességet, majd miután mindenki kapott, következett az ajándékozás.
elsőként barátnői adták át ajándékaikat, Vanessa egy barátság karkötővel lepte meg Barbiet, amin hármójuk nevének kezdőbetűi lógtak. Lindsay egy színes kövekkel kirakott hajpántot adott barátnőjének, akinek mániája folytán már kisebb gyűjteménye volt ezen fejdíszekből. Ken egy nyakláncot adott kedvesének, Jenni pedig egy Ferraris párnát ajándékozott. A válogatott egy közös ajándékkal készült, amit Cesc és Vicente del Bosque adott át az ünnepeltnek. Az ő ajándékuk egy mindenki által aláírt spanyol válogatott mez volt, aminek hátulján a Monroe név pompázott a huszonegyes számmal.
- Te jó ég! – szólt a lány, aminek hatására mindenki más elhallgatott – Köszönöm szépen mindenkinek. Köszönöm az ajándékokat, és azt, hogy eljöttetek. Ez életem eddigi legszebb születésnapja! – fejezte be a lány könnyeivel küzdve, a vendégek pedig ismét megtapsolták őt
A parketten a nemek egyenlőtlen eloszlása ellenére is jó hangulat uralkodott. Vanessa, Barbie, Lindsay és Jenni felváltva táncoltak a népes fiúhadsereggel.
Egy lassú dal következett, a Plumb-tól a Cut című szám, csak négy pár maradt a tánctéren, Lindsay és David, Jenni és Jesus, Barbie és Cesc, Vanessa és Sergio.
- Szeretlek! – súgta Lindsay fülébe David lassúzás közben
- Én is szeretlek! – felelte a lány, miközben a fiú mellkasához bújt
- Nem akarok titkolózni. – emelte fel a lány fejét a focista, és mit sem törődve a körülötte állókkal, megcsókolta a lányt
Lindsay nem tiltakozott, átengedte magát a csábításnak. Csak álltak a parkett közepén, ajkaik összeforrottak.
A következő, gyorsabb szám zökkentette csak vissza őket a felhők közül.
Mikor körülnéztek, látták, hogy a körülöttük állókőket figyelték mosolyogva. Elsőként Sergio veregette vállon barátját és gratulált nekik.
David félrehúzta a lányt, hogy kicsit kettesben lehessenek.
- Ugye nem haragszol, hogy megtudták? – kérdezte a csatár
- Nem, én nem is magam miatt akartam titkolni, hanem miattad, hisz még házas vagy.
- Velem te ne törődj, és már csak néhány napig a feleségem Patrícia. – mosolygott Lindsayre a fiú
- Csak mi lesz akkor, ha kitudódik, hogy ti elváltok, és mi meg már összejöttünk? Majd arról cikkeznek az újságok, hogy miattam mentetek szét, hogy Patríciát megcsaltad egy senki kis masszőrlánnyal, hogy…
- Hé, cssss. Ezt most hagyd abba. – szolt erényesen a lányra – Nem fognak erről írni
- Szabad egy táncra a születésnapos hölgy? – lépett a bárpultnál üldögélő lányhoz Iker
- Igen, szabad. – mosolygott Barbie, majd kezét a kapus kinyújtott tenyerébe fektette
A pultnál Jenni és Vanessa kettesben ücsörögtek tovább, és beszélgettek.
- Figyelj! Azt hiszem, valamit tudnotok kell. – kezdte Jenni – De leginkább Barbienak.
- Mit? – húzta fel szemöldökét a másik lány
- Vani, én nem tudom, hogy hogy és mikor mondjam el Barbienak… nem akarom elrontani a buliját.
- Ezt nem értem Jen. Miről van szó?
- Ken… Ken az utóbbi időben elég sűrűn találkozgat egy lánnyal.
- Mi van?
- Igen. Valami díjátadón ismerkedtek meg Angliában, Júlia Nielsen a neve. Ken vele tért vissza Magyarországra, hogy „megmutassa” neki az országot. Azóta… sülve-főve együtt vannak.
- Nem, ezt nem hiszem el. Mostanában elég sűrűn hívta Barbiet, bár…
- Mi bár?
- Barbie azt mondta, hogy nagyon furcsa a beszélgetések alkalmával. Szóval ez lehet a háttérben!?
- Igen, valószínűleg ez. És ami a legrosszabb, hogy Julia vele van.
- Hogy hogy vele?
- Itt van Afrikában. Ken elhozta magával.
- Na ne… ez már sok. Mit képzel magáról? Itt van Potchefstroomban?
- Nem, Johannesburgban maradt a szállodában, Ken nem akarta a születésnapján ezzel „sokkolni” Barbiet.
- És mégis mit vár? Majd holnap, amikor már nem ünnepeljük, elmondja neki?
- Ki mond el mit holnap? – szólt a lányok háta mögül Barbie
- Őőő… senki… semmit. – dadogta Jenni
- Kenről van szó, igaz? – ült le a bárszékre, várva barátnői válaszára – Jen, nem vagyok hülye, sejtettem egy ideje, hogy van valakije. Nem kell titkolóznod. – tette a lány vállára a kezét
- Sajnálom Barbie, ezt inkább Kennek kellett volna elmondania, nem nekem.
- Semmi baj. Nem haragszom, még Kenre sem. Valahol igaza van, így ahogy mostanában mi élünk, nem működik egy kapcsolat.
- Ezt kettőtöknek kell megbeszélnie. – mondta Vanessa, miközben fejével a fiúra mutatott
Barbie egy időre elköszönt barátnőitől, és Kenhez sétált a szoba másik, távol eső sarkába.
Jesus az este folyamán már sokadjára kérte fel táncolni Jennit, szemmel láthatóan jól kijöttek egymással.
A bárpultnál Vanessa így egyedül maradt, de neki sem kellett sokáig magányosan ücsörögnie, néhány perc múlva Sergio csatlakozott hozzá.
- Hát te miért nem táncolsz? Nézd meg David és Linds milyen jól elvannal.
- Igen, látom. Jó nekik…
- Még mindig Nandot várod, igaz?
- Igen, őt. Mióta felköszöntötte Barbiet, nem láttam.
- Nézd! – mutatott Sergio az egyik sarokban lévő kanapé felé – Ott ül egyedül.
Vanessa felállt helyéről, hogy odamenjen a fiúhoz végre beszélni, de mikor indulni készült, a bejárati ajtón egy fiatal, hosszú barna hajú, csinos nő lépett be, akin látszott, hogy babát vár.
A lány döbbenten visszahuppant székére, és alig hallatszó hangon a védőhöz szólt.
- Az a nő… kérlek, mond, hogy nem Olalla…
- Ohhh… de igen… ő az… – dadogta a focista, aki szintén meglepődött.
- Te hívtad meg ide? Miért nem szóltál? – kérdezte elcsukló hangon a lány, miközben látta, hogy Olalla Nandohoz sétál és megcsókolja őt.
- Nem én voltam… kezdte a fiú, de a szó a torkán akadt, mikor ő is meglátta azt, amit a masszőrlány
Nando tekintete rájuk irányult, miközben hozzá megállás nélkül beszélt felesége. Arcán a kétely, a szomorúság, a meglepődöttség jelei egyaránt látszottak.
Vanessa nem bírta tovább, felpattant helyéről, és a tömegen át a bejárathoz rohant, onnan pedig az alig kivilágított utcákon szaladt tovább. Sergio a lány után sietett, annak kabátjával a kezében, nyomában pedig Nando is az utcára szaladt, de mindketten szem elől tévesztették az összetört szívű lányt.
- Ezt nem kellett volna! – mondta a védő, miközben visszafordult a bár irányába
- Esküszöm, hogy nem tudtam róla… – szabadkozott a csatár, de szavai süket fülekre találtak
- Figyelj Ken, beszélnünk kell. – kezdte Barbie – tudom, hogy a kapcsolatunk már nem olyan mint, régen és az utóbbi pát hétben még inkább megváltozott valami. Azt is tudom, hogy van valakid… és meg is értem, miért kerestél mást helyettem… de elmondhattad volna.
- Jenni mondta le? Én…
- Nem, nem Jen volt az, már rájöttem magamtól is. Már akkor tudtam, mikor elkezdtél újra hívogatni. Annyira más volt minden beszélgetés.
- Sajnálom, el akartam mondani, de nem telefonban… és nem is ma.
- Hanem mikor? Holnap? Vagy amikor hazamentem? Hogy te addig is jól szórakozz a… nem is tudom hogy hívjákoddal, én pedig kétségek közt töltsem itt a mindennapjaim!?
- Julia Nielsen… Így hívják. És igazad van kicsim, már rég el kellett volna mondanom, hogy ne így kelljen megtudnod.
- Kérlek ne kicsimezz engem többé, arra ott van Julia. Nem haragszom rád… és rá sem, de jobb, ha egy időre békén hagyjuk egymást.
- Barátok maradhatunk?
- Barátok? Nem tudom… Kell egy kis idő, utána meglátjuk. Talán majd egyszer. Most meg… menj vissza a barátnődhöz nyugodtan, Jenni maradhat nálunk, hogy ne kelljen egyedül Johannesburgba visszautaznia.
Ken ultimátumot kapott, hallgatva Barbiera, inkább visszament legújabb barátnőjéhez. A lány pedig szomorúan leült az üresen álló kanapéra.
Lindsay és David még mindig a táncparketten ropták, sugárzott róluk a boldogság és a szerelem.
Jenni és Jesus egy asztalnál üldögélve beszélgettek.
Nando és Olalla egy távol eső részen beszélgettek. Bár a fiú szívesebben ment volna Vanessa után, Sergio rábeszélte, hogy inkább hagyja a lányt magára egy kis ideig.
A védő Real Madridos csapattársaival, beszélgetett a bárpultnál.
- Minden rendben? – lépett Barbiehoz Cesc
A lány felnézett a focistára, majd mély sóhajtás közepette a padlóra szegezte tekintetét. A fiú nem kérdezett többet, leült a lány mellé, és szorosan magához ölelte. Barbie teljesen erejét vesztve simult a játékos izmos mellkasához.
Cesc gyengéden ölelte a lányt, aki halk zokogásban tört ki az izmoz karok között.
