Un sueno en realidad - Álomból valóság

Ötemeletnyi liftezés után az ajtó kinyílt és egy széles folyosón találták magukat. Szobáik a folyosó végén voltak, Lindsay kapta az 507-es, Vanessa az 509-es, Barbie pedig az 510-es szobát!

A lányok ámulattal léptek be hatalmas szobáikba. Egyikük sem hitt a szemének, hisz egy-egy szoba akár egy kisebb lakásnak is megfelelt volna.
Miután mindhárman megkapták csomagjaikat, megbeszélték,hogy felfrissítik magukat, majd megebédelnek a szálloda valamelyik éttermében, délután pedig körülnéznek a napsütötte mediterrán városban.
Lindsay készült el leghamarabb. Izgatottan kopogott Vanessa ajtaján.
- Gyere be, nyitva van! – kiáltott a lány
- Merre vagy Van? Még nem vagy kész? – kérdezte Lindsay
- A fürdőben vagyok Linds, két perc és indulhatunk. Barbie is itt van? – kérdezte a fürdőből Vanessa
- Nem, Barbie még nincs itt. De tudod, hogy ő sosem készül el időben. – kuncogott a lány
- Persze, jellemző! Kár volt megkérdeznem. – válaszolta nevetve Vanessa – Na, kész is vagyok. – lépett ki a fürdőszobából. – Megkeresem a táskám, és indulhatunk Barbieért.
Két perc múlva a két lány már barátnőjük ajtaján kopogott, aki kisvártatva be is engedte őket.
- Na, nem megmondtam!? Még félig sincs kész. – mutatott barátnőjére Lindsay
Barbie szőke haja, most törölközőbe csavarva rejtőzött.
- Igyekezz, mert éhen halok! – fogta hasát Vanessa
- Jó-jó! Mindjárt készen vagyok, már csak meg kell szárítanom a hajam, sminkelnem kell és keresni valami ruhát.
- Oké, szóval kb. 15 perc múlva kész leszel. – vonta le vigyorogva a következtetést Lindsay.
- Jól van, na! Ne siettess Linds! – szólt játszott felháborodással Barbie
- Tényleg, mi a fenét csináltál eddig? – kíváncsiskodott Vanessa
- Hát zuhanyoztam! – jött az egyszerű válasz Barbietól,aki időközben visszatért a fürdőbe
20 perc elteltével végre Barbie is útra kész állapotba került, barátnői legnagyobb örömére.

A Hilton Valencia Hotelben három étterem üzemelt, a lányok a Rosa del Soro nevűbe tértek be.
Egy fiatal pincér fiú odakísérte őket egy üresen álló asztalhoz, átadta az étlapot, majd magukra hagyta lányokat.
- Hűha! Nem rossz! – súgta oda barátnőinek Barbie
A fiú 25 év körüli lehetett, gyönyörű napbarnított bőrén jól mutatott a fekete-fehér uniformis. Barna arcbőréhez teljes mértékben passzolt éjfekete, enyhén göndör haja és világítóan kék szeme.
- Ejnye, Barbie! Neked van pasid! – szisszent fel Lindsay – ő az enyém! – jelentette ki vigyorogva
- Vagy az enyém! – szólt közbe Vanessa
- Állj-állj! Igaz, hogy van pasim, de Ken nincs itt. És amiről nem tud, az nem fáj. – jelentette ki diadalittasan Barbie – Szóval a pincérfiú akár még az enyém is lehet.
Még sokáig folytatták volna eme eszmefuttatást a lányok, de félbe kellett szakítaniuk a tanácskozást, mert újra az asztalhoz lépett a fiú.
- Sikerült választani a hölgyeknek? – kérdezte udvariasan, mosolyogva
A lányok kissé zavarban, de sikeresen leadták a rendelésüket, majd ismét hármasban maradtak.
A lányok, míg fogyasztották ebédjüket megtervezték délutáni programjukat.
Úgy három óra lehetett, mikor a három lány kilépett a hotel ajtaján a valenciai forróságba.
Bár még csaj május közepén járt az idő,itt már vagy 30 fok volt, amihez a lányoknak még hozzá kellett szoknia.
- Na, hova megyünk először? – érdeklődött Vanessa
- Először nézzünk szét a plázában, aztán sétáljunk egyet a főutcán. – közölte ötleteit Barbie
A pláza mindössze néhány utcányira volt a szállodától, így a lányok gyalog mentek.
Közel két órát nézelődtek a bevásárlóközpontban, öt óra felé pedig elindultak második célpontjuk felé, a főutcára. Egy órába telt, mire minden kirakatot végignéztek. Az utca végén Lindsay talált egy üres padot, és kapva kapott az lakalmon, megkönnyebbülten rogyott le rá.
Barátnői is követték példáját.
- Ahhh…. Leszakadnak a lábaim. – sóhajtott Lindsay
- Nem vagy egyedül! – bólogatott Vanessa is
- Lányok, nem vagytok ti hozzászokva a plázázáshoz. Na, de majd én rászoktatlak benneteket! – vigyorgott Barbie
- Már alig várjuk! – sóhajtott fel egyszerre mindkét barátnője
Öt perc múlva már visszafelé sétáltak a lányok.
Elhagyva a főutcát egy parkhoz értek. Odafelé úton csak kikerülték, de most úgy döntöttek, hogy átmennek rajta.
Délután alig lehetett néhány embert látni erre a nagy meleg miatt, de amint kicsit lehűlt a levegő, kiözönlöttek az emberek. A park megtelt kocogókkal, kutyát sétáltató gazdikkal, babakocsi anyukákkal, idős nénikkel és bácsikkal.
Persze ez egyáltalán nem volt szokatlan egy parkban, de valami mégis szemet szúrt Vanessának.
- Nézzétek! – mutatott kicsit távolabb a lány – Mi lehet ott az a nagy tömeg?
- Nem tudom! – válaszolta kórusban Lindsay és Barbie
- Nézzük meg! – adta ki az utasítást Vanessa
Ahogy közelebb mentek, és keresztülláttak a tömegen, látták, hogy csak egy focipálya van ott, ahol tizenéves srácok rúgják a bőrt. De ha jobban szétnézett az ember a pályán, észrevehetett pár idősebb, húszas éveiben járó férfit is.
- Te jó ég! – döbbent meg Vanessa – Az ott Fernando Torres!!!
- Dehogy! Te képzelődsz. Biztos csak hasonlít rá! – hárított Lindsay – És akkor Xavi Alonsot, Joan Capdevilát és Pepe Reinát is ideképzelem? – kérdezte a lány miután még jobban körülnézett a gyepen.
Erre már barátnői is jobban szemügyre vették az idősebb focistákat.
Vanessához hasonlóan nekik is leesett az álluk.
- De vajon mit keresnek itt? – jogosan értetlenkedett Lindsay
- Fogalmam sincs! – válaszolt röviden Vanessa, majd ismét belemerült a látványba.

Torres egyik újdonsült ifjú csapattársa szép passzt adott le a Liverpool sztárjának, de az rosszul lőtte el a kapott labdát, és fájdalmas arccal rogyott a földre.
- Már csak ez hiányzott! Jól vagy? – kiáltott oda Reina – Most épültél fel és újra lesérülsz? Ezért ki fognak minket nyírni.
- Nyugi Pepe, jól vagyok, csak görcsöt kaptam! – nyögte Fernando, miközben egyik testőrük próbálta letámogatni a pályáról.
Mivel nem volt velük egyetlen sportorvos vagy masszőr sem, a testőr próbált enyhíteni Torres fájdalmán.
- Elnézés, én masszőr vagyok! Esetleg segíthetek? – lépett közelebb a pálya szélén ülő játékoshoz Vanessa
- Nem kell! Menj innen! – utasította el gorombán a testőr
A lány pedig már fordult is vissza barátnőihez.
- Várj! – szólt Fernando még mindig fájdalmas arccal – Had próbálja meg! Ártani nem árthat, és ha tényleg masszőr, akkor segíteni is tud.
A testőr felállt, egy lépést hátrált, ezzel jelezve a lánynak, hogy mehet.
Vanessa közelebb lépet, letérdelt a fűre Torres lábához, majd masszírozni kezdte.
A lánynak valamiért teljesen természetesnek tűnt ez az egész. Szinte fel sem fogta, hogy egy világsztár, méghozzá kedvenc játékosa lábát masszírozza.
Két perc sem telt el, Fernando Torres ismét talpra állt.
- Köszönöm! – kiáltott oda Vanessának miközben ismét a pályára futott
- Hé! Mi volt ez? – kérdezte széles vigyorral az arcán Barbie
Vanessa még csak most kezdte felfogni, hogy kit is csinált az elmúlt percekben, de gyorsan vette a lapot, és vigyorogva csak annyit válaszolt:
- Masszőr vagyok, vagy nem!?
Erre mindhárom lány hangos nevetésben tört ki.

A meccs még tíz percig tartott, majd a négy sztárjátékos leballagott a pályáról, de azonnal letámadták őket autogramokért.
A három lány látva a nagy tömeget meg sem próbált a focisták közelébe férkőzni, inkább megfordultak, és elindultak a szálloda felé.
- Kérlek, várj! – kiáltott utánuk egy ismeretlen, de mégis ismerős hang.
A lányok megfordultak, és csodálkozva látták, hogy a liverpooli klasszisnak sikerült kihámoznia magát a tömegből, és épp feléjük kocogott.
- Sziasztok! – köszöntötte a lányokat mosolyogva
- Szia! – válaszolták kórusban
- Bocsánat, még meg sem köszöntem rendesen, amit tettél. Nagyon ügyes kezeid vannak! – mondta vigyorogva a spanyol
- Ohhh…. Köszönöm! És nincs mit! – mondta elpirulva a lány
- Áhhh… még be sem mutatkoztam. – próbált komoly fejet vágni a focista, de hamar előkerült csibész mosolya – Fernando Torres vagyok!
- Igen, tudjuk! – felelte mosolyogva Vanessa – Én Vanessa Taylor vagyok, ők pedig Lindsay McGregor és Barbie Monroe! – mutatott barátnőire a lány
- Nagyon örvendek! – biccentett feléjük a fiú – Ti nem tűntök spanyolnak. – állapította meg – Nyaralni jöttetek?
- Igen! – bólogatott Vanessa
- Hol szálltatok meg? –érdeklődött tovább a spanyol
- A Hilton Valencia Hotelben. – válaszolta röviden a lány, aki még mindig alig hitte el, hogy kedvencével beszélget
- És te tényleg masszőr vagy? – kérdezte mosolyogva a fiú
- Igen! Mindhárman azok vagyunk. Most vizsgáztunk le!
- Ohhh…. Ez remek…
- Hé, kölyök! Indulnunk kell! – szólt a távolból egy hang
- Sajnálom, most mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még összefutunk. – búcsúzott a focista
- Mi is! – válaszolták kórusban a lányok
Bár tudták, hogy erre nincs túl sok esélyük.