Un sueno en realidad - Álomból valóság

Most a lányok is kapták a kényeztetést, és nem adták, mint máskor.

A pihentető órák után néhány focista és a három lány beült egy olasz étterembe. Vanessa, Lindsay és Barbie jól érezte magát Nando, Sergio, Cesc, David, Iker, Jesus, Gerard és Fernando társaságában.
Érkezésük után nem sokkal néhány rajongó merészkedett a sportolók közelébe. A fiúk kedvesen váltottak velük pár szót, autogramokat adtak, és közös képeken pózoltak.
Ismét akadt néhány olyan ember, aki a három lánnyal szeretett volna beszélgetni vagy képet csinálni.
Miután a rajongók békén hagyták a társaságot, ismét nyugodtan beszélgetni kezdtek.
- Mit szóltok ahhoz, hogy mindenhol megismernek és megszólítanak titeket? – kérdezte Iker a lányoktól
- Hú, hát fura. – kezdte Lindsay – Azért mi mégsem vagyunk híres focisták, mint ti, és mégis autogramot kérnek tőlünk, meg közös képet.
- Persze, ez mind nektek köszönhető! – folytatta Barbie – Ha nem a spanyol válogatottnál dolgoznánk, senki sem ismerne minket.
- Igen, ez igaz! – helyeselt Vanessa – Ha most nem itt lennénk, akkor valószínűleg esténként egy tál pattogatott kukoricával, pizsamában ülnénk a tv előtt. – nevetett a lány
- De szerencsére nem így van. Itt vagytok velünk! – nevetett Nando
- Ohhh… bocsánat. – mondta Iker, mikor megszólalt a telefonja az asztalon
Felvette a készüléket, majd hallgatott.
- Részemről nagyon szívesen, de ezt meg kell beszélnem a többiekkel is. – mondta a készülékbe – A lányokkal is? Nem tudom, még nem vállaltak ilyesmit. – válaszolta a focista – Ha egy óra múlva visszahív, tudok majd konkrét választ adni. Viszont hallásra! – köszönt el, majd asztaltársaihoz szólt
- Egy ifjúsági magazin szerkesztője keresett. – kezdte Iker – Szeretnék, ha néhányan részt vennénk egy fotózáson és egy rövid interjún.
- Kinek kéne mennie? – kérdezte Gerard
- Nekem, Nandonak, Davidnak és Jesusnak.
- És mi van velünk? Vagy nem rólunk volt szó? – kérdezte Barbie
- De! Azt kérdezték, hogy szerepelnétek-e ti is a magazinban.
- Ohh… hát, nem tudom. Mit kéne csinálni? – kérdezte Vanessa
- Pózolni pár képen, meg pár kérdésre válaszolni. Mondta a focista
- Szerintetek csajok? – kérdezte a lány tanácstalanul
- Azt mondta a szerkesztő, hogy sokan érdeklődtek utánatok, főleg lányok. – próbálta döntésre bírni a masszőröket Iker
- Jól van, akkor felőlem mehetünk. – mondta Vanessa
- Benne vagyok! – válaszolta Lindsay
- Menjünk! – bólintott rá Barbie is
- Remek!!! – mondta Nando – Mikor kell mennünk?
- Hamarosan visszahívnak, és majd akkor megmondják. – válaszolta a hálóőr
Nem sokkal később újra csörgött a telefonja, megbeszélte a részleteket, majd elköszöntek egymástól.
- Na, szóval, holnap reggel nyolctól kezdődik a fotózás, majd az interjú. – mesélte Iker – Nagyon örülnek annak, hogy a lányok is elvállalták a fotózást.

Mivel a válogatottnak csak néhány napja volt a következő összecsapásig, elmaradhatatlan volt az esti edzés megtartása.
A délelőtti wellnessnek köszönhetően a csapat frissen és üdén kocogott a pályára. A két órás edzést követően már korántsem olyan élénken ballagtak le a gyepről, be az öltözőbe. Miután egy üdítő zuhannyal némileg felfrissítették magukat a fiúk, a lányokon volt a sor.
A masszázst követően visszamentek a szállásra, megvacsoráztak, majd pihenni tértek.

Másnap szinte az egész válogatottnak volt valami programja, fotózások, interjúk, sajtótájékoztatók sora.
Iker, Jesus, Nando és David a masszőrlányok társaságában Johannesburgba utazott, ahol egy spanyol magazin fotózása várt rájuk.
A lányok kicsit féltek ettől az új kihívástól, de jól esett nekik, hogy érdeklődnek utánuk, ezért elvállalták.
Érkezésük után azonnal sminkesek hada vette őket körül, majd kiválasztották a ruhákat, és indulhatott a pózolás.
Először a négy fiúról készült egyesével néhány kép, majd néhány közös fotón is szerepeltek.
A lányok közül Barbie volt az első. Míg róla készültek a spanyol mezes fotók, Vanessa és Lindsay a fiúkkal beszélgetett.
- Mit szólnátok hozzá, ha csinálnánk néhány aktképet rólatok? – viccelődött Iker
A lányok először szóhoz sem jutottak, majd miután vették a lapot beszálltak a játékba.
- Mit akarsz csinálni az aktképeidből? – kérdezte komoly arccal Lindsay – Talán kiadsz egy naptárt?
- Ki mondta, hogy magamról akarok csináltatni? Én rád, Vanessára és Barbiera gondoltam.
- Ja, vagy úgy! – bólintott Vanessa
- De ha gondoljátok párban is lehetünk. – vigyorgott a hálóőr – Majd én leszek Lindsayel, Nando meg David veled, Jesus meg Barbieval.
- Hát persze. De mi lenne, ha csak ti négyen lennétek a képeken? – vigyorgott Vanessa is
- Az úgy nem érdekes! – vette át a szót Jesus – De ha ti hárman lennétek rajta, szívesen megnéznénk.
- Na, Barbie mindjárt végez, vedd le a rucid és mehetnek a képek! – bólintott Barbie felé Iker
- Nana, azért ne essünk túlzásokba! – vetett véget a játéknak Lindsay – Itt vannak házas emberek is. – nézett Nandora és Davidra
- De nekem és Jesusnak nincs felesége, te és Van is szabadok vagytok…
- Jó, ebből tényleg elég. – nevetett Vanessa – Érjétek be ruhás képekkel.
Időközben Barbieról elkészültek a képek, Lindsay volt soron.
A fiúk fantáziája is alábbhagyott, csöndesen figyelték Lindsay fotózását.
Hamar elkészültek róla is a fotók, Vanessa következett.
A fényképész és a magazin szerkesztője szeretett volna még egy közös képet .
Iker ismét felvetette az aktfotó ötletét, de Lindsay mérges tekintete láttán beérte azzal, hogy a képen mellé állt. Nando és Jesus közé ékelődött Vanessa, Barbie pedig David mellé került.

A fotózás délután két óráig tartott.
Jócskán megéhezve tért be a hetes egy kisebb étterembe, ahol összefutottak Cescel és Sergioval.
A kilenc főre növekedett társaság jó hangulatban megebédelt, majd visszautazott Potchefstroomba.
Öt órától a válogatott tartott egy laza edzést, majd az estét mindenki szabadon tölthette.
A három lány a vacsora után a közös szobában mozizott a válogatott néhány tagjával.
Xavi csöndesen Vanessához lépett, és kihívta egy kicsit az előtérbe.
- Bocsi, hogy zavarok. Megkérhetnélek valamire?
- Semmi baj. Őőő… igen, mond.
- Nemrég Nando eléggé feldúlva ment el innen. Amikor megkérdeztem hová megy, csak annyit mondott, hogy iszik egyet.
- Értem, de én mit tudok csinálni?
- Nem tudom… nem mennél esetleg utána?
- Hát… utána mehetek. De hol van?
- Itt van egy utcával arrébb a sarkon egy bár, oda szoktunk járni néha.
- Oké, felmegyek a kabátomért és megnézem, mi van vele.
- Köszönöm, de ugye nem baj?
- Nem, dehogy! Megyek is.
Vanessa elköszönt Xavitól, felment a szobájába a kabátjáért, majd elindult Nando után.
Nem sokkal később meg is találta, a bár pultjánál ült és látszólag már nem az első poharát ürítette ki.
- Szia Nando! – lépett hozzá Vanessa
- Mit akarsz itt? Ki küldött utánam? – förmedt a lányra
- Mi történt veled? – kérdezte a lány, meg sem hallva a fiú megnyilvánulását
- Semmi közös hozzá! Inkább hagyj békén!
- Jól van! Akkor elmegyek… – fordított hátat a lány
- Várj! – szólt utána a fiú – Maradj itt légy szíves.
- Mi történt veled? – kérdezte újra Vanessa
- Semmi…
- Nem úgy ismerlek, hogy csak úgy, a semmiért, beülsz egy bárba és leiszod magad. Történnie kellett valaminek. De ha nem akarsz róla beszélni, azt is megértem.
- Most nem akarok… – rázta a fejét a focista
- Értem, akkor beszéljünk másról.
- Most semmiről sem akarok beszélni.
- Akkor mit akarsz csinálni? Itt üljünk szótlanul?
- Igyunk!
- Ezt nem tartom jó ötletnek. Nem igazán célszerű így, a meccs előtt berúgni. Már így is sokat ittál.
- Nem érdekel… – mondta szomorúan a fiú – Kérek még egyet! – szólt a pultosnak
- Nem kell neki, elég volt ennyi. – vágta rá Vanessa, a csapos pedig letette a poharat
A pultnál a hangulat fagyos volt, közben a parketten latin dallamokra táncoltak az emberek.
Nando hirtelen megragadta Vanessa kezét és a tánctér felé húzta. A fiú kedvenc együttesétől, az El canto del locotól a Ya nada volvera című szám.
A focista megállt a parkett közepén, magához húzta a lányt, átkulcsolta a derekát, és lassan táncolni kezdtek. A lány sem ellenkezett a fiú ölelése ellen. Teljesen belefeledkeztek a lassú táncba, már a következő ECDL szám szólt, a Puede Ser, mikor Nando végigsimított a lány hosszú, barna haján, ujjával kissé megemelte Vanessa állát, közelebb hajolt hozzá, majd lágyan megcsókolta. A táncot teljesen abbahagyták, csak álltak egymás karjaiba gabalyodva, mit sem törődve a körülöttük lévőkkel, és csókolóztak tovább.
Vanessa a következő, gyorsabb és rockosabb szám hatására tért csak magához. Elszakadt Nando ajkaitól, finoman arrébb tolta magától a fiút.
- Sajnálom, ezt nem szabadott volna… – szabadkozott a lány
- Nem, nem te vagy a hibás, én akartalak megcsókolni. – simította meg a lány arcát
- De én sem álltam ellen. Pedig azt kellett volna tennem. Neked feleséged van és egy kislányod. – horgasztotta le a fejét a lány miközben visszaindult a pulthoz
- Várj! – ment utána a fiú – Ne mond azt, hogy nem volt jó
A lány szótlanul sietett ki az utcára, nyomában a spanyol sztárral.
- Nem válaszoltál a kérdésemre! – állította meg Vanessát
- Jó volt, de mindketten tudjuk, hogy nem szabad ilyet csinálnunk.
- Most nem foglalkozz ezzel! – mosolygott a lányra, miközben megfogta a kezét és visszaindultak a szállásra.
Csöndben tették meg a néhány perces utat, nem szóltak egymáshoz, csak ballagtak kéz a kézben. A bejárat előtt Nando megtorpant, magához húzta a lányt, és újra megcsókolta.
Miután elengedték egymást visszatértek szobáikba.

Másnap reggel az étkezőben nem esett szó az előző estéről, a fotózást mesélték el a többieknek.
Reggeli után a lányok kimentek a pályára előkészülni a szokásos edzés előtti masszázsra.
- Hová tűntél az este? – kérdezte Barbie
- Xavi megkért valamire…
- Azt gondoltuk, mivel miután kihívott, eltűntél. – mondta Lindsay
- Inkább nem beszélnék róla, kérlek, értsétek meg! – válaszolta komolyan Vanessa – De ti mit csináltatok az este?
- A fiúk, Sergioval és Ikerrel az élen rögtönzött karaoke estet rendeztek. Többnyire rajtuk röhögtünk. – mesélte Barbie
A focisták szép sorjában megérkeztek a lányokhoz, majd lezajlott az edzés.
A tréning után mindenki visszament a szállása pihenni.
Vanessa is visszatért szobájába, ahol laptopján dolgozott. Fél óra sem telt el, mikor kopogtattak az ajtaján.
- Szia Van! Ráérsz egy kicsit?
- Ohhh… szia Nando! – lepődött meg a lány – Igen, ráérek, mond!
- Kijönnél velem az udvarra?
- Igen! Várj egy percet, felveszem a kabátom. – mondta a lány, visszament szobájába, majd ismét a folyosón volt
- Tegnap tudni akartad, hogy mi a bajom. – kezdte a fiú – Még mindig tudni akarod?
- Ha tényleg el akarod mondani, akkor igen. Lehet, megkönnyebbülsz utána egy kicsit.
- Rendben, akkor gyere velem! – intett a focista és a szállás mögötti kis erdő felé vezette a lányt
A lombkoronáját vesztett erdőn túl egy kis elhagyott horgásztó hullámzott a hűvös szélben. Itt álltak meg. A spanyol csatár egy kidőlt fa törzsén ült le, Vanessa még egy ideig nézte a hullámokat, majd leült a fiú mellé.
Egy darabig csak szótlanul ültek egymás mellett, végül a fiú törte meg a csendet.
- Tegnap beszéltem Olallával. Vagyis inkább veszekedtünk. – mondta lehangoltan
- Mi történt? – kérdezte együtt érzően Vanessa
- Az utóbbi időben megromlott a kapcsolatunk, már semmi sem olyan, mint régen volt.
- Pedig ti olyan szép pár vagytok, annyira összeilletek. Én azt hittem…
- Igen, talán tényleg így volt, de megromlott valami… valamit elrontottunk. Az utóbbi hónapokban állandóan veszekszünk, néhanapján kibékülünk, aztán megint összeveszünk.
- És akkor most mi lesz?
- Nem tudom… – sóhajtott nagyot Nando – Azt hiszem, egy ideig szünetet tartunk.
- De hát mi lesz Norával? Neki szüksége van az édesapjára.
- Igen, tudom. Egy ideig még itt vagyunk, ők pedig Angliában. Át kell gondolnunk a dolgokat mindkettőnknek.
- Sajnálom a tegnap este történteket. – sóhajtott nagyot Vanessa, miközben a földre szegezte tekintetét
- Mondtam már, hogy nem tedd. Amúgy sem te tehetsz róla. Én voltam rossz passzban, és szükségem volt rád, az ölelésedre, a csókodra.
- De…
- Nincs semmi de! – mondta a fiú, Vanessa felé fordult, tenyereibe zárta a lány arcát és gyengéden megcsókolta
A masszőrlány először ellenkezni próbált, de túl nagy volt a csábítás, és engedett érzéseinek.
Hosszú percekig ölelték egymást a hűvös afrikai szélben.

- Vanessa, hát itt vagy! – kiáltotta barátnőjének Barbie, mikor meglátta őt és Nandot a folyosón befordulni – Kopoghatunk itt neked.
- Merre jártatok? – kérdezte Lindsay, mikor már odaért hozzájuk a páros
- Mi csak… sétáltunk meg beszélgettünk. – dadogta a lány, miközben a fiúra sandított
- Nekem most mennem kell, van egy kis dolgom. – mondta Nando – Majd később beszélünk. – intett a lányoknak – Sziasztok! – köszönt el Barbietól és Lindsaytől, Vanessa szájára pedig egy rövidke csókot nyomott.
A három lány tátott szájjal nézett az akkor már hátat fordított focista után.
Vanessa remegő kézzel halászta elő szobája kulcsát, majd nyitotta ki az ajtót.
Barátnői szájtátva követték a lányt, mindhárman lehuppantak a kanapéra.
- Ez… ez mi volt? – kérdezte Lindsay
- Köztetek mi van? Miről maradtunk le? – tette fel kérdéseit Barbie is
- Én.. mi… nem tudom. Hosszú történet. – dadogta Vanessa
- Kezd az elején. Mi ráérünk.
- Hát… tudjátok, tegnap Xavi elküldött Nando után. Egy közeli bárban iszogatott, nagyon maga alatt volt. Először elküldött, aztán mégis csak visszahívott.
- Mi baja volt? – tette fel a kérdést Lindsay
- Akkor még nem tudtam, nem mondta el, nem akart beszélni róla… Igazából csak ültünk a bárpultnál és hallgattunk. Egyszer csak megfogta a kezem és táncolni húzott, az El canto del locotól szólt a Ya nada volvera, lassúzni kezdtünk. Arra már nem is emlékszem mikor, de magához húzott és megcsókolt. Nem tudom meddig állhattunk a táncparketten így, hosszúnak tűnt de mégis rövidnek… Utána kirohantam a bárból, nem értettem mi történt, miért csináltuk, Fernando utánam rohant, megállított, aztán együtt jöttünk vissza a szállásra, a kapuban újra megcsókolt.
- De reggel mint ha mi sem történt volna, teljesen normálisan viselkedtetek… – értetlenkedett Barbie
- Szerintem mindketten elkönyveltük egy baklövésnek, legalább is én… Miután visszajöttünk az edzésről, feljött Nando és kihívott sétálni és beszélgetni. Elmesélte, hogy mi történt, mi volt vele tegnap este.
- Elmondhatod, hogy mi volt? – kérdezte Lindsay
- Nem tudom… a lényeg annyi, hogy most nem állnak jól a dolgok közte és Olalla között.
- El fognak válni? – lepődött meg Barbie
- Nem! Most egyelőre csak szünetet tartanak, átgondolják a dolgokat.
- De akkor mi van most köztetek? – tette fel a költői kérdést Barbie
- Ezt még én sem tudom… – sóhajtott nagyot Vanessa
- De hát csókolóztok, ölelkeztek, fogjátok egymás kezét… – sorolta Lindsay – Együtt jártok?
- Nem, legalább is nem hiszem. Nem is lehetne, attól, hogy szünet van, Oli még a felesége. Nem tudom, hogy Nando mit akar, vagy hogyan képzeli el ezt a dolgot. – vonta meg a vállát
- De ti amúgy miért kerestetek?